Újabb meccs, ami után nem igazán tudjuk eldönteni, a pohár félig tele van -e, vagy félig üres. A tabella miatt gyakorlatilag minden meccs „must win” szituáció, de olykor nem árt elfogadni a realitást – ami továbbra sem fest túl szépen.
Két hét eltelt az utolsó fellépés óta, és gyakorlatilag tűkön ülve vártuk, megvalósul -e valami abból, amit többen vizionáltunk, vagyis hogy esetleg rangadón is meghúz -e Spalletti olyan kezdőt, ami az utóbbi néhány hónap fényében kissé unortodox. Nos, ez csak részben valósult meg, a Perisic-Candreva kettős továbbra is kirobbanthatatlan a két szélről, játsszanak bármennyire is szarul. Viszont a kopasz mester húzott legalább egy merészet, a két (talán) legtöbbet szidott középpályás kezdett Rafinha mögött, fel is vetett ez bizonyos kérdéseket, persze akkor még nem tudhattuk, hogy ők lesznek a 90 perc legkellemesebb meglepetései…
Annyira rossz volt a meccs Akkora taktikai csata volt, hogy a kezdő sípszótól a lefújásig szinte folyamatosan csak gyömöszölés zajlott a pályán, rengeteg kikényszerített és kevésbé kalkulálható hibával. Szó se róla, a védekezések nagyon meg voltak szervezve, de ez talán nem volt ok arra az elképesztő mennyiségű rossz passzra és megoldásra, amit percenként láthattunk. Mindent elmond az egészről, hogy az első félidő legveszélyesebb lehetősége egy, méterrel mellészálló Candreva-löket volt.
A Skriniar-Miranda és a Brozovic-Gagliardini (!) kettős nagyon jól állt a lábán, ennek köszönhetően a Napoli középen egy darabig nem igazán tudott veszélyt kialakítani, az idő előrehaladtával viszont akadt egy-két lehetőség, de kizárólag Insigne révén. Mivel gól ezekből nem lett, a másik oldalon pedig a legígéretesebb szituációk is el lettek baltázva, maradt a gól nélküli döntetlen, ami abszolút meg is felelt a játék képének.
Mint azt a bevezetőben említettem, többségünk nem igazán tudja, hogy álljon ehhez az eredményhez, viszont talán nem árt szembenézni a tényekkel: ez a Napoli a játék minőségében sokkal magasabb szintet képvisel, összeszokottabb, hatékonyabb csapat a jelenlegi Internél. Ha csak ezeket nézzük, egy ilyen döntetlen egészen simán beleférne, viszont olyan aspektust is illik figyelembe venni, hogy a hurkot most már több csapat is szorítja Icardiék nyaka körül – félő, hogy ha/amikor eljön a megfulladás, az a hatodik helyet fogja eredményezni. Továbbra is várunk valami szikrára… Bármire, ami pozitív.
Pontozás:
Handanovic – Érdemi meló nélkül tengődött, lábbal viszont sokat kellett játékba avatkoznia – inkább kevesebb, mint több sikerrel. (5,5)
D’Ambrosio – Stabil, mint mindig, suta, mint mindig. A védelem szilárdságában kulcsszerepet játszott, ezt persze semmiképp sem szabad elvitatni tőle. (6)
Miranda – Egy ideig hiba nélkül játszotta a védőistent, aztán egyszer ő is belerontott, de nem olyan mértékűt, ami pontba került volna. Nagyot ment összességében, az őszi meccshez hasonlóan ismét extrát nyújtott. (7)
Skriniar – Nem túlzás kijelenteni, hogy egy az egyben való védekezésben már a világelitbe tartozik a posztján, ezt többször sikerült is demonstrálnia, ennek legfőbb kárvallottja Insigne volt. A támadásokhoz most olyan sokat nem tudott hozzátenni, de bőven kompenzálta ezt a még Mirandát is felülmúló védőmunkájával. (7,5)
Cancelo – A jobb oldalon szokásosan egészen korrekt szintet hozott, de a túloldalt néhány szerencsés ügyeskedését leszámítva sikerült olykor nagatomoi mélységekbe süllyednie. Nem megoldás ő a bal szélen, semmilyen szinten. A pontrúgásai persze rendben voltak, azzal sosincs probléma. (5)
Brozovic – Voltak már góljai, gólpasszai az idényben, de a legjobb teljesítményt egyértelműen most rakta le az asztalra. Éretten, lelkesen, nagy szívvel futballozott, bejátszotta az egész pályát, és motorja volt ezen az estén az Internek. Bárcsak egyszer tudná ezt állandósítani… (7)
Gagliardini – A horváthoz hasonlóan ő is a szezonbeli legjobbját nyújtotta (itt azért nem volt magasan a léc), viszont nála ez kimerült abban, hogy a védekező részt oldotta meg szinte tökéletesen, minden eszközt bevetve. (6,5)
Perisic – Nem ezen a meccsen indult meg felfelé… Abszolút látszik rajta a bizonytalanság is, komoly hatással voltak rá az elmúlt hónapok – érthető módon. (5)
Rafinha – Néhány szép cselen és passzon kívül többet nem tudott hozzátenni a támadásokhoz, még mindig tart neki az összeszokási fázis. Látszik, milyen stílust is próbálna a csapatba hozni, idővel talán folyamatosan profitálnak is majd belőle társai. (5,5)
Candreva – Sokat volt játékban, sokat is hibázott, de valahogy szemre mégis egy picivel jobb volt, mint a túloldalon lődörgő társa. (5,5)
Icardi – Tudtuk, arról a posztról mit várjunk a Napoli ellen, semmilyen irányban nem okozott csalódást a csapatkapitány. Helyzetbe nem nagyon került, csak néhány ügyes le- és visszakészítés, amit feljegyezhettünk tőle. (5,5)
Éder – A kontrajáték erősítésére volt hivatott, de túl sokat nem tudott hozzátenni a dolgokhoz, egy alkalommal pedig nagyon csúnyán el is baltázott egy lehetőséget. (5)
Borja Valero – Rövid játékideje alatt két poszton is megfordult, érdemi változást nem hozott. (-)
Karamoh – Pár percet kapott csupán, de az alatt gyakorlatilag egy értékelhető momentuma sem akadt, megilletődött és határozatlan volt – ettől függetlenül nem ennyit érdekelt volna az utóbbi meccsek alapján. (-)
Spalletti – Az alaptaktika rendben volt, egy ennyivel jobb csapat ellen valahogy így kell rangadót meccselni, sajnos a győzelemre csekély volt az esély Perisicék folyamatosan tartó vesszőfutása miatt. Jó húzás volt az újabb pivot kettős kipróbálása. (6,5)