Tovább tart az idegőrlő vesszőfutás: a játék jottányit sem javult, cserébe legalább folytatódott a nyeretlenségi széria is. A jó ég tudja, hol és hogyan lesz ennek a vége, illetve vége lesz -e egyáltalán, vagy innentől ismét egy nyomorúságos idényt szenvedhetünk végig…
Egy szűk hete, a Lazio ellen már hellyel-közzel rá lehetett fogni, hogy voltak biztató jelek, ennek ellenére sem vártuk optimistán a firenzei vendégjátékot az ismert okok (formák, szegényes futball, sérülések) miatt. Egy meglepetésünk rögtön akadt már a hivatalos kezdő kihirdetésekor: Candreva kiköpte és adta magát a kezdőből, helyét az egy ideje az összes bizonyítási lehetőségét eltékozló Joao Mário vett át.
Amit rögtön leszűrhettünk az első félidőben: Spalletti fiai próbáltak összeszedetten játszani. Utána azért ezt is: nem mindig sikerült. Cancelo, Santon és Gagliardini részéről is voltak olyan felelőtlen labdavesztések, amik gólt eredményezhettek volna a liláknak, szerencsére azonban (főleg) Thereau nem az Inter-ölő napját fogta ki, így egy ideig megúszta a csapat – viszont lehetett érezni, hogy csak idő kérdése a nagyobb baj. A támadójáték hasonlóan „színes” volt, mint azt megszokhattuk, bár most legalább volt két kaput találó átlövés, egy tizenhatoson belüli kavarodás után pedig akár előnnyel is mehettek volna szünetre Icardiék, ha nevezett nem rúg egy bődületes luftot. Úgy vonulhatott öltözőbe a brigád, hogy végtére „volt már rosszabb is”, kvázi bármi benne lehetett még a hátralévő időben.
Nos, volt is történés fordulás után, viszont továbbra is a hazaiak mutatták be az erőteljesebb támadójátékot (minő meglepetés), lehetőségeik után már konkrét helyzetekig is jutottak, nagy szerencsénkre viszont Handa szinte mindig a helyén volt, vagy ha nem, akkor a firenzei férfiak voltak képtelenek kaput találni. A másik oldalon tovább folyt a gyömöszölés, a középpálya kellő dinamika és technika hiányában természetesen nem tudta úgy kontrollálni a találkozó alakulását, ahogy azt elvárnánk, így csupán kósza esélyecskékig sikerült eljutni. Emiatt is volt igen meglepő a vezető találat, ami miatt Cancelot és Icardit lehet dicsérni igazán.
Ami ezután jött, azt mindannyian éreztük… Felsejlett a keserű múlt, mikor is az ehhez hasonló nyomást szinte sosem bírta el az Inter, nem volt ez másként most sem: az egyébként is szedett-vedett védelem még jól meg is lett forgatva kényszerűségi és egyéb okokból, ezt pedig nem bírták ki Santonék végül. Azért rögzítsük: Simeone góljának pillanatában Dalbert, Skriniar, Santon, Nagatomo hátsó négyes várta a viola rohamokat. Olyan túlzott csodálkozni való nincs…
Egy hónapja tartó nyeretlenség, jaj, de rossz ezt leírni. Itt tartunk most. Bejött az, amiről a pesszimistábbak erősebben, az optimisták kevésbé hangosan beszéltek már az idény eleje óta, mégpedig az, hogy ez a keret itt-ott még mindig kevés, hiába maradt csupán egy front erre a pár hónapra. A vezetőségen a sor, hogy virítson valamit, hiába a sok kifogás, egyszerűen muszáj lépni, mert formák ide vagy oda, ebből jelenleg maximum egy ötödik hely néz ki, minden aspektust figyelembe véve. Ez a kis kéthetes szünet viszont nem is jöhetne jobbkor.
Pontozás:
Handanovic – Klasszis énjét vette elő, több bravúrt is bemutatott, sajnos a hosszabbításban már ő is tehetetlen volt. (7)
Santon – Voltak kisebb hibái és jó megmozdulásai is, de ami tőle telik, azt megtette. Három poszton fordult meg a meccs folyamán, azért alapvetően nem erre van ám ő kalibrálva… (5,5)
Skriniar – Körmeszakadtáig állta a sarat és állt a védelem élére. Sok nagy és fontos mentés, szerelés mellé egy-egy pici baki is becsúszott, de ilyen nyomás alatt az lenne a csoda, ha olykor nem tűnne „emberinek”. (7)
Ranocchia – Láthattunk egy kis visszatekintőt tőle, olyat, amitől mindenki háta borsódzik, és soha-soha nem akarjuk újra átélni. Persze ne legyünk igazságtalanok, ettől sokkal, de sokkal rosszabbul is játszott már, alapvetően stabil volt, csupán becsúszott nála pár trademark ranozás. (5,5)
Cancelo – Technikailag és futógyorsaságban annyival áll D’Ambrosio (és a többi szélső védő) fölött, hogy kijelenthetjük: hiba volt egészségesen végig padoztatni. Védekezésben sem vesz el annyit (sőt!), amennyit viszont elöl hozzátesz, teljesen egyértelmű, hogy stabil kezdőként kell vele számolni, idény végén pedig kerül amibe kerül, de meg kell vásárolni. (7)
Gagliardini – A passzokkal most már látványosan próbál tutira menni, cserébe annyit gondolkozik, mielőtt elhagyja a lábát a labda, hogy több életveszélyes labdavesztést generál – mondani sem kell, abban a pozícióban ez egyszerűen megengedhetetlen. Látszik rajta az akarat, de továbbra sem akar ez összeállni nála a védekezésen felül. (5,5)
Vecino – Nagyon visszaesett az utóbbi időben, néhány felvillanása akad csupán, de a meccsek alakulására semmi befolyása nincs, sokszor csak „lóg a levegőben”. Megfeneklett ő is, sok másik csapattársához hasonlóan. (5)
Perisic – Továbbra is ott tartunk, hogy a mesterhármasa óta egyszerűen nem képes jó döntést hozni a támadó harmadban. Gürizik tisztelettel, azzal gond nincs, de az ő kanadai pontjai nélkül egyszerűen meg van lőve a csapata. Akkor kezdett pislákolni, amikor kitámadott a Fior, és lehetett rohanni a kontrákkal. (5,5)
Borja Valero – Furcsa, de mintha hónapról hónapra egyre inkább látszana a játékán az öregedés – a napnál is világosabb, hogy a stabil kezdő státusz már nem való neki egy élmezőnybe igyekvő gárdánál. Tudna ő segíteni, de nem így, és nem ezen a poszton. (5)
Joao Mário – Néhány ügyes körömpasszon kívül teljesen elveszett, elképzelés nélküli és (olykor) lélektelen volt, immáron végleg kijelenthetjük , hogy kitelt az ideje az Interben. (4,5)
Icardi – Csapatkapitányhoz méltó, példamutató hozzáállás, rajta látszott szinte leginkább, hogy ezen a meccsen nem akar pontot veszíteni. Ha kellett, hátul szerelt, ha a helyzet úgy kívánta, kontrát akadályozott meg sárga árán, hátrajött labdát kérni, támadást indított, labdát forgatott, a kapu előtt pedig éles volt (a luftját leszámítva). Ennél többet nem lehet tőle elvárni. (7)
Dalbert – Hazudni nem szép dolog, így hát nem írom azt, hogy stabilizálta a védekezést az oldalán. Egy alkalommal nagyon elküldte gyufáért Chiesa, de azt leszámítva is többször óriási helyeket hagyott a körülötte sertepertélő szélsőknek. Óriási mentésével kicsit azért korrigált. (5,5)
Nagatomo – Katasztrofálisan szállt be. (-)
Candreva – Lezárhatta volna a meccset jó centerezéssel, majd góllal is, mindkettőt elrontotta, ráadásul Simeone találatánál friss emberként túl későn segített be Nagatomonak. Tovább tart a vesszőfutása. (-)
Spalletti – Ahogy játékosai, úgy ő is igencsak elvesztette a fonalat, sajnos süt az arcáról az elkeseredettség és a tanácstalanság. Valamit muszáj lesz változtatnia, akár egy másik formációval, akár radikálisabb személyi változtatásokkal, mert ez jelen körülmények között láthatóan nem megy. Két hete van összekaparni a brigádot. (5)