Nyomorult idényen túl, de még Mercaton innen tökéletes időpont mutatkozik egy kis játékosértékelésre – túl magas osztályzatokat természetesen ne várjatok egyik csapatrészben sem.
Természetesen posztok szerint hátulról kezdve megyünk végig a játékosokon, így elsőként azt a (két) csapatrészt vesszük górcső alá, amely (szerintünk) a leginkább felelős a bekapott gólokért. 46 meccsen 64-szer kellett az aktuális kapusnak kiszedni a hálóból a labdát, ez pedig nem sok, hanem rengeteg – és ha a szezont egészében nézzük, meg is találjuk az Inter legnagyobb problémáját. Nyilván nem minden alkalommal kizárólag a védők voltak a hibások, de azért az látszik, hogy minőségben nagyon komoly hiányt szenved a csapat ebben a régióban.
Samir Handanovic – Komoly hullámvölgy nélkül, néhol kisebbeket hibázva, de alapvetően (ismét) magas színvonalon hozta le az egész szezont – egyike volt azon keveseknek, akiket nem érhet komoly kritika. Nagyon megérdemelné már, hogy ne csak kívülállóként hallgathassa a BL-himnuszt. (8)
Juan Pablo Carrizo – Szerencsére sokat nem kellett néznünk, ahogy ő irányítja hátulról a védelmet, de azon a három darab meccsén is sikerült hét(!) gólt beszednie. Nyilvánvalóan nem csak ő a ludas utóbbiban, de azért ez sok dolgot elárul róla és a megbízhatatlanságáról is. (5)
Tommaso Berni – Nem mintha ez a jelenség lenne az Inter legnagyobb problémája, csak sosem értettem, hogy ugyan mi értelme harmadik számú kapust tartani, amikor azt a feladatot (most konkrétan 0 játékperc) a Primavera bármelyik portása be tudná tölteni. Biztosan jól edzett és lelkes volt. (-)
Cristian Ansaldi – Nagy reményekkel vártuk, körülbelül ugyanakkora csalódást is okozott. Mindent elmond róla, hogy egy időre a stabil kezdő státuszt is elvesztette, pedig a pálya azon részén már évek óta nincs normálisan ellátva a csapat. Két gólpasszt hozott össze 23 meccse alatt, az egyiket ráadásul középső középpályásként – egyébként az a meccse volt az egyik legjobb az Inter színeiben, ez a tény pedig kb. mindent el is árul róla. (5,5)
Juto Nagatomo – Hihetetlen, de ebben a szezonban is sikerült 20 meccset összehoznia, mindenféle különösebb eredmény nélkül. A tavaszi Derbyn letudta az évi egy darab jó teljesítményét, azon kívül… Tudjuk. Soha többet nem szeretnénk Inter-mezben látni. Persze ezt már jó pár éve mondogatjuk… (5)
Senna Miangue – Abszolút biztatónak tűnt azon a néhány meccsén, a Juventus ellen egyenesen oktatott is a bal szélen pár alkalommal, aztán… Ugyanaz történt vele, mint mindenkivel, aki hasonlóan kezdett: kölcsönadták, az ottani csapata leszarta, így majd visszatér egy játék- és (valószínűleg) önbizalomhiányos emberke, aki joggal érezheti azt, hogy kicsesztek vele. Merthogy nem volt olyan ember a posztján, aki egyértelműen jobb opció lett volna nála. Pláne nem hosszú távon. (6,5)
Jeison Murillo – Második éve is hullámzóra sikeredett. Volt állandó kezdő (jól is teljesített), majd érdemtelenül el lett felejtve Medel javára, utána visszakerült teljesen szétesve, ez pedig egy újabb kudarcot eredményezett. 2015 őszén nem teljesen így képzeltük a folytatást – apró mentség számára, hogy nem mindig az ő hibájából alakultak így a dolgok. (6)
Marco Andreolli – Amit írtam és mondtam róla anno, manapság is tartom: egyértelműen jobb játékos, mint Ranocchia, érthetetlen, hogy miért nem ő lett megtartva minden alkalommal Béka Bandi kárára, pláne úgy, hogy még saját nevelés is. Azon a néhány fellépésén bizonyította, hogy abszolút lehet rá számítani, és csereként is simán opció lehet még évekig. (6,5)
Andrea Ranocchia – Ment el rajta három pont így is, úgy is, kiállítás sorsára is jutott, a szokásos katasztrofális megmozdulásait szállította, egyszerűen nem volt (és nincs) már maradása az Internél. Persze nála is évek óta ez a mantra. (5)
Miranda – Még véletlenül sem állítanám, hogy hiba nélkül teljesítette az évadot, de az bizonyos, hogy a védelemből rá mondhattuk legtöbb alkalommal az „Inter-szintű” jelzőt. Ha lenne egy igazán stabil társ mellette (aki nem a Pitbull), végre megtudnánk, mennyire magas szintet is tud ő hosszabb távon… Csak már ő sem lesz fiatalabb ugye. (7)
Trent Sainsbury – Lelkesen posztolgatott, mígnem az utolsó fordulóban be is állt, és nem okozott csalódást. (-)
Davide Santon – Ha Marcelo, Alaba és Bellerín lennének a posztriválisai, azt mondanám, oké, hogy egyszer csak teljesen ejtve van. De mivel ez a dolog nem áll fenn, így inkább azon a véleményen vagyok, hogy méltánytalanul kevés lehetőséget kapott, pláne ha összehasonlítjuk a „nemsajátnevelés”, „nemjójátékos” japán társával. Egyértelművé tette az utolsó két fordulóban is, hogy nyugodtan be lehet dobni, és a Juto által igen alacsonyra állított lécet bármikor átugorja. (6)
Danilo D’Ambrosio – 32 meccsen 3 gól és 3 gólpassz a Serie A-ban egy szélső hátvédtől teljesen elfogadható teljesítmény, és ugyanígy vagyunk vele is összességében. Korlátai ismertek, de egyértelműen előrelépett idén (valószínűleg a határait is elérte), így kivívott egy kis tiszteletet magának. Persze az is nyilvánvaló, hogy az elkövetkező évek Interét nem feltétlen vele kell tervezni, ettől függetlenül bizonyos, hogy a csapat problémái nem vele kezdődnek. (7)