Nem szeretnék nagy szavakkal dobálózni azért, de azt hiszem, az utóbbi jó pár hét történései után ez a cím nem túlzás – sok-sok apró jel mutatja, hogy talán tényleg elindult valami.
Fura érzés fordulóról fordulóra pozitív érzésekkel és jó előjelekkel várni az aktuális bajnokit, de jelenleg bizony ez a könnyen megszokható helyzet áll fent. Ahogy azt egész héten jövendölték, az eltiltott Brozovic helyét egy az egyben átvehette az új fiú, míg Banegát Joao Mário váltotta, ezt leszámítva az alapcsapat futott ki a pályára. Merthogy az Internek most van ilyen.
Érzésre a kezdő sípszótól az volt, amit régen reméltünk a hazai fellépéseken ilyen szintű csapatok ellenében: támadó szellem és magabiztosság – egy másodpercre sem fordult meg a fejemben, hogy itt baj lehet, végig a levegőben lógott, hogy jön a gól. Jött is, apró szépséghiba, hogy a másik oldalon, de ez olyan szinten nem volt benne a meccsben, hogy már a 40. perc környékén „FIFA in real life” posztokat láttam, mellékelve a lőlappal. Ennyi hiba egyébként alapesetben belefér, és egyébként is, örökké biztos nem lesznek balszerencsések Mirandáék ilyen szituációban – ekkor jöhetnek majd a még simább, kapott gól nélküli győzelmek. Köszönet innen a szerzőtárs úrnak, aki megjövendölte a minket immáron ezer éve szomorító Pellissier gólját.
Biztosan voltak, akik idegeskedtek szünetben, de látva a játék képét és a statisztikát, elképzelhetetlen volt, hogy valamikor ne törjön meg a Chievo. Ráadásul a helyzetek, lehetőségek nem ad hoc szituációkból alakultak ki, hanem tudatosan kidolgozott akciók végén, üresbe futásokkal, beadásokkal és nem utolsó sorban kreatív megmozdulásokkal. Ahogy egy normális csapatnál ennek lennie kell. Végül természetesen jött még idejében az egyenlítés (tetszett, ahogy rezzenéstelen arccal futottak középkezdéshez a játékosok Icardival az élen), majd még kettő az Inter-timeban(75+), így kialakult a nagyjából reális végeredmény.
Tehát itt tartunk. Ötmeccses győzelmi széria a bajnokságban, és ezzel együtt a végre teljesen jogos reménykedés már a közeljövővel kapcsolatban is. Azért érezzük, mennyire más ez a sorozat, mint a Mancini-féle, egy szezonnal korábban? Akkor komoly törékenység érződött az 1:0-s, szenvedve hozott három pontok begyűjtése alatt, most semmi ilyesmi nincs, megvan az alap, a jó futball, már nagyjából megfelelő focistákkal, erre pedig lehet építkezni mindenkinek. Ja, és látszólag egyre több fejben erős futballista van a keretben, ez pedig (nyilván) kulcskérdés az ilyen meccselésekben, fordításokban. Próbálok figyelni arra, hogy ne lelkesedjem túl a dolgot, de számomra nem igazán kérdéses, milyen lesz a folytatás akár hosszabb, akár rövidebb távon.
Videó:
Pontozás:
Handanovic – Pellissier góljáról nyilván nem tehetett, azt leszámítva hozta a kötelezőt, és lelkesen örült Icardiék találatainál. (6)
Ansaldi – Rengeteget segítette a támadásokat, használható beadásai is akadtak, ha így folytatja, előbb-utóbb neki is bevéshetünk majd egy gólpasszt. Kisebb ökörsége most is volt, de nem fizetett meg érte a csapat szerencsére. (6)
Murillo – Mint szinte mindenki, úgy ő is jön felfelé Pioli alatt, most is egy tiszta 90 perce volt. Csipkednie is kell magát, ugyanis Medel a kezdő környékén mocorog az olasz mesternél, és nem középpályásként. (6)
Miranda – Olyasmi vezérként működik mostanság, amilyet a leigazolása óta folyamatosan látni szerettünk volna, nem csak kisebb-nagyobb időszakok erejéig. Imponáló a magabiztossága. (6,5)
D’Ambrosio – A kapott gól nyilván az ő lelkén szárad, de annyira nem bántanám, pláne a mostanság látott formája miatt. Voltak nagyon fontos szerelései, ismét helytállt háromvédős rendszerben is, bónuszként pedig meccsek óta sorozatban jön tőle olyan beadás, ami ziccerben találja a csapattársát – az a személyes balszerencséje, hogy Icardi után a többiek elpuskázták a lehetőségeket. (6)
Kondogbia – Sorozatban jönnek tőle a vállalható teljesítmények, ez persze már több is volt annál, a csapat legjobbjai között jegyezhettük. Bár már írtunk ilyet, de most mintha tényleg elkezdett volna tisztulni a játéka, és ami szintén nagyon fontos, hogy védekezésben érezni a jelenlétét a felségterületén. (7)
Gagliardini – Úgy kezdte meg interes pályafutását, mintha már évek óta itt játszana, gyakorlatilag mindenkit lenyűgözött. Mindent megmutatott a repertoárjából: szerelt, megelőzött, fejjel berobbant, távolról lőtt, szép passzokat adott, francia társával dominálták a pálya középső részét. Nyilván vele kapcsolatban sem szabad túlzásokba esni, de könnyen lehet, hogy gyémántra leltünk személyében.(7)
Perisic – Egy csapásra jó irányba mennek a labdák az ő lábáról is, duzzad az önbizalomtól, ebből pedig folyamatosan profitál a csapat. Egyértelműen kompenzálja a gólpasszok elmaradását sorsdöntő góljaival. (6,5)
Joao Mário – Csendes meccse volt, néhány ügyes cselen és passzon kívül most nem jöttek össze a dolgai. Szerencsére ilyenkor van kihez nyúlni. (5,5)
Candreva – Játszott már ő jobban, de egy szép és fontos gólpassz azért csak összejött így is. Azért róla is egyértelműen kijelenthetjük így fél év elteltével, hogy jó igazolás volt. (6)
Icardi – Ha így folytatja, az sincs kizárva, hogy egyszer (mivel sok van a rovásán, azért még soká) méltó csapatkapitányként fogja emlegetni mindenki. Az biztos, hogy a mentalitása és attitűdje több mint megfelelő, emellett ebben az idényben már nem először állt a csapat élére. Gondolta volna valaki a legrosszabb időkben, hogy egyszer egy térfél közepén „elkövetett” Icardi-szerelés után lő majd gólt a csapat? (7,5)
Éder – Újfent hasznosan és jól sikerült beállnia, egy ilyen Éderre abszolút szükség van a csapatban, keretmélyítés szempontjából is. Jelentős részt vállalt a fordításból. (7)
Banega – Nem hozott kiemelkedőt csereként, de azért ő is kivette a részét a sikerből, jól és pontosan osztogatta el a hozzá kerülő labdákat. (6)
Palacio – Barbosával szemben ismét ő kapta meg a bizalmat, amit meg is hálált egy okos gólpasszal. (-)
Pioli – A meccs egésze alatt jól nézett ki az Internazionaléja, egyre jobban működnek a dolgok, ráadásul két formációban is erőteljes és jó játékot nyújtottak játékosai. A kapott gól most abszolút csak a véletlen műve volt, biztos, hogy a nullázások is jönni fognak szépen lassan. Barbosát természetesen megnéztük volna szívesen, de neki valószínűleg a kupában jön el az ideje. (7)