Nem bukás, vereség

Eseménydús, tempós meccsen vagyunk túl, melyen meg kell hagyni, megérdemelten szenvedtünk vereséget,  ám ez a 0 pont csak matematikai értelemben egyenértékű az EL meccsen látott borzalommal. Igazi értékmérő rangadó volt ez, pontosan kimutatta a csapat erősségeit és gyengeségeit. Klikk a továbbra, és elárulom, mik voltak ezek.

Talán legerősebb kezdőnkkel vágtunk neki a mérkőzésnek, Batman előtt az újonnan felépült Ansaldi, a szokásos Mir-Mur duó, balhátvédként pedig Santon játszott. A középpályán Joao Mario visszatérésének örülhettünk, mellette várható módon Banega és Medel kaptak szerepet, elől pedig a már szokásosnak mondható Candreva-Icardi-Perisic trió kezdett. A Roma kezdőjében szembesülhettünk idei legnagyobb transzfer-facepalmunk alanyával, a bordóknak kölcsönadott ex-kapitány Juan Jesussal, hiányzott viszont Nainggolan és Paredes.

Az első perctől kezdve jó iram volt jellemző a találkozóra, a tavalyi meccsekkel ellentétben most megpróbáltuk nyíltsisakos futballal felvenni a versenyt a fővárosiakkal. Hogy ezt mennyire volt jó ötlet bevállalni, az más kérdés, úgy gondolom türelmes, defenzív játékkal nem nagy szám kigurigázni ezt a Romát, lásd Torino a múlt héten. De Boer nem ezt az utat választotta, a feltolt védekezésünk így azonban igencsak ízlett Salahnak, aki már az ötödik percben könnyedén centerezhetett Dzeko irányába, a bosnyák pedig itt nem hibázott, 1-0.

Természetesen aligha van olyan interista aki ne számított volna rá, hogy ezen a meccsen is hátrányból kell majd alkotnunk valamit, szerencsére a 11 játékos sem csinálta össze magát, mondhatni ők is kezdenek hozzászokni a dologhoz. A pálya kissé szétszakadt a gól után, akadt lehetőség mindkét oldalon,  kék-feketéink azonban csak egy nagyot reccsenő kapufáig jutottak egy süvítő Banega átlövés után. Előnyük tudatában a Roma többnyire átadta az irányítást, a labdabirtoklás azonban kétélű fegyver velük szemben: minden eladott labda egy másfél másodperc alatt végigvitt kontratámadás veszélyét hordozta magában. Sajnos ahogy az várható volt, a szélsőhátvédeink egyik oldalon sem álltak jól a Roma támadóival szemben, Salah Santonnak, Perotti Ansaldinak okozott sok nehéz pillanatot. Szerencsére azonban Salah amennyire gyors, annyira kapkodósan is játszik, és az amúgy igen jól játszó Dzekonak sem termett több babér a kapu előtt. A másik oldalon a félidő ziccere megint Candrevára jött ki, aminek megint nem lett jó vége, így lőtt gól nélkül mehettek a szünetre a srácok.

juan.jpg

Nem tud nem fájni…

 

A második játékrész elején a farkasok akarata érvényesült, De Boer pedig, hogy ne terhelje túl a nemrégiben még lábadozó Ansaldit és Mariót, cserékre kényszerült. Az így hosszú idő után először (és remélem utoljára) pályára lépő Nagatomótól természetesen azt kaptuk amit vártunk, Santon átkerült a jobb szélre, a japán oldalán pedig feljebb léptünk, de minek. Assane Gnoukouri játszatása szimpatikus döntés, de túl sokat sajnos nem tudott hozzátenni a meccshez a fiatal elefántcsontparti. Véleményem szerint itt nem lett volna kötelező posztra cserélni, a mister azonban az előző fordulóval ellentétben nem engedett a 4-3-3-ból meccs közben, így már a támadó szelleműnek nehezen nevezhető Gnou-Medel-Banega trióval futhattunk az eredmény után.

Ennél már csak a nagyon rég látott Jovetic előhúzását tartottam rosszabb ötletnek, miközben mindenki Gabriel Barbosa beállítására számított. A montenegrói esetében az, hogy nincs formában, nem kifejezés, és nem is nagyon láttam, hogy mi volt a beállításával az elképzelés, ráadásul  emiatt Perisic átkerült a jobb oldalra, így őt sem jelentett többé veszélyt Szczesny kapujára.

Nem úgy, mint az újra igazi karmesterként játszó Banega, aki egy Icardival folytatott minta-kényszerítő után a befejező szerepet is magára vállalta, így ezúttal is sikerült hátrányból felkelni, pontot menteni azonban nem. Pár perccel később Manolas egy szabadrúgás utáni fejessel nyerte meg a meccset a fővárosiaknak, az pedig külön öröm, hogy ez a szabadrúgás teljesen elkerülhető lett volna, ha a fent már méltatott Jovetic kicsit koncentrál és nem löki el Bruno Perest teljesen feleslegesen. Helyzetecskék még akadtak, az utolsó szögletekre Handanovic is előre somfordált, egynél több gól azonban ma sem jött össze.

Szégyenkezni nincs okunk, van viszont hova fejlődni.  A meccs végig nyílt volt, jobb helyzetkihasználással és némi szerencsével meglehetett volna a 3 pont is, de a helyzetek száma így is a Romának kedvez, szóval ezt a témát ne bolygassuk. Érdekes tanulság továbbá, hogy bár a keret nagyon bő, ennek nagy része már nemigen használható, és ennyi játékost amúgy is képtelenség formában tartani. A továbbiakban a támadósorban Barbosa, a védelemben Miangue beépítését forszíroznám sokszor felsült kollégáik helyett.

A következő hetekben válogatott szünet következik, a csapat október 16-án tér vissza hazai pályán a Cagliari ellen.