Hatpontos meccs, kicsit másképp

Fura ez a címadás egy Empoli ellen, de valahogy most mégis ez a helyzet. A Juventus felett aratott vasárnapi győzelem óta sokan, sokféleképp mondták már el, mennyire fontos, hogy azt a három pontot ugyanannyi kövesse – különben azok az erőfeszítések szinte fabatkát sem értek.

 

Vége az eufóriának, folytatódik a nagyüzem, 20:45-tól Toszkánában van jelenése kedvenceinknek, és jelenleg az Inter-szurkolók egy emberként fohászkodnak, hogy a három napja látott/tapasztalt dolgok ne csak egy egyszeri fellángolás részei legyenek, hanem egy tendencia kezdete.
Én ki merem jelenteni: jó okunk van a bizakodásra. Már a kinevezésekor is taglaltuk, mi mindent várhatunk az új holland mestertől, és úgy néz ki, meccsről meccsre lépeget előre csapata (az EL-szánalmat ne keverjük ide, nem tudom 100%-ig a nyakába varrni), mindezt úgy, hogy ezek számára még mindig kvázi “edzőmeccsek”, kis túlzással élve persze.
Jól beszéltek a játékosok és De Boer a Derby d’Italia után: ez a győzelem kiindulópontja lehet mindennek, amit már réges-rég remélünk. Annál is inkább igaz ez, mert én személy szerint – bármennyire is kutatok emlékeim közt – még nem láttam olyan Inter-diadalt rangadón, amilyet ilyen taktikával (magas nyomás, letámadás, feltolt védelmi vonal és ezek hozadékai) sikerült véghez vinni. És ami még fontos: a 90 perc nagy részében kék-fekete dominancia volt a pályán, és ez nagy szó, tekintve hogy a világ egyik legjobb csapata volt az ellenfél.

A mára térve: FDB valószínűleg eszközölni fog néhány változtatást, pihenőt ad pár játékosoknak, és valljuk be, rá is fér néhányukra. D’Ambrosio mostanában szinte minden kapott gólban benne van valamilyen módon, a helyét Nagatomo veheti át (0 előrelépés, titkon Miangueben reménykedem), míg Medel szétgürcöli magát az összes 90 perce alatt – már amikor képes annyit a pályán tölteni, és nem görcsöl be. A chileit az a Felipe Melo pótolhatja, akit nem tudunk megkedvelni, mutassa ki bármennyire is szeretetét a csapat felé, valahogy… Tudjátok, mire gondolok. Van még egy biztos maródi, új kedvencünk, Éver Banega a gólpasszai mellé rögtön be is véshetett egy buta kiállítást, így megteremtette az újabb esélyt a már-már leírt Kondogbiának, hogy összehozzon egy tisztességes mérkőzést végre valahára (alternatívája Jovetics és a 4-2-3-1). Perisic természetesen visszafoglalja jól megérdemelt helyét a kezdőben, annak ellenére, hogy Éder mester kivételesen jó formát mutatott három nappal ezelőtt.
Szeretnénk továbbra is látni a presszinget, a támadó szellemet, a helyzetek kialakítását, és a sok-sok labda nélküli mozgást támadásban. Utóbbiban egyébként ég és föld a különbség már most a Mancini-érához képest, egyszerűen sokkal strukturáltabbnak tűnik az egész, és természetesen ez az alfája és omegája az imént felsorolt dolgoknak.
A keretben ott van végre a két, eleddig még nem játszó új érkező, Ansaldi és Gabriel Barbosa is, még az sincs kizárva, hogy mindketten debütálni fognak, de a vasárnapi fellépésük valószínűbb. Továbbra is büntiben van az idióta Brozovic, aki… Nos, egy idióta. Nincs szükség olyanra, aki mérgezi a csapatszellemet, egyébként hasznos is tudna lenni, plusz mélységet adna a keretnek, de kizárólag akkor, ha a hozzáállásán csavar egy 180 fokot. Félő, hogy ez nem fog megtörténni.

Az Empoli egy trükkös kis csapat, minden évben eladni kényszerülnek legjobbjaikat, az újraépítést ennek ellenére jól összehozták az utóbbi idényekben – a kulcs náluk a remek szakmai munkában keresendő. Most azonban kérdésesebbnek érzem a helyzetüket, talán a kiesés szele is megérintheti őket. Sokunk nagy reménysége, Dimarco soraikat erősíti, még az sincs kizárva, hogy látjuk pályára lépni, de a posztján alapvetően a rutinos Pasquallal számol Giovanni Martusciello. Említésre méltó játékosaik még: Maccarone, Marilungo, Saponara, Gilardino (tuti szétverek valamit, ha megint megtalálja a hálót egy mákos szarral).
Ennyi elég is róluk, hiszen ha tényleg újra nagycsapattá szeretne válni az Inter, akkor saját magával és a stílusával kell foglalkozni, és nem azzal, hogy egy gyengébb együttesnek esetleg van egy-két ügyesebb focistája. Könnyű dolga természetesen biztosan nem lesz Icardiéknak, bármennyire is ment/megy a rotálás, a csütörtök-vasárnap-szerda tempó azért elég megterhelő lehet fejben és testben is, tehát hibátlan meccsre semmiképp ne számítsunk.

Tényleg csak egy a lényeg: a nagy szavakat kövessék tettek. Hogy ne csak pár napig mosolyoghassunk. Légyszi. Olyan jó volt végigvigyorogni a hétfőt.

Várható kezdőcsapat: Handanovic – Nagatomo, Murillo, Miranda, Santon – Kondogbia, Felipe Melo, Joao Mario – Perisic, Icardi, Candreva.

Digi Sport 1 közvetít ugyan, de csak miután a Cagliari lejátszotta soros meccsét a hétvégén elgyepált ellenséggel ellenféllel, ergo aki tv-n szeretné végigizgulni a 90 percet, zárja el magát hermetikusan a világ elől 22:55-ig (és persze utána is egy darabig). A másik megoldás mindenki kedvence, a streamelés (az Ace Playert ajánlom mindenki figyelmébe, aki esetleg nem ismeri).