Itt az Inter Zabaletája – bemutatjuk Cristian Ansaldit

Az utóbbi időben nem nagyon állta meg helyét a „Végre egy argentin!” ironikus felkiáltás, szemben mondjuk a 2000-es évek közepével, amikor a konyhás néni  is gauchoföldről érkezett az Interhez. Utoljára a 2013-as átigazolási időszak volt termékeny argentin szempontból: ekkor Icardi, Carrizo és Campagnaro cuccolt át Milánóba. Mióta Capitano a vezetőségi székben pöffeszkedik az öltöző irányítása helyett, újra nyit a klub a mondhatni hagyományos piac felé, így ezen a nyáron már két Zanetti-honfitársnak sikerült teleduruzsolni a fülét, hogy milyen jó lesz itt. Ever Banega és Cristian Ansaldi közül most a kevésbé ismert szélsőhátvéddel ismerkedhettek meg.

Az 1986. szeptember 20-án Rosarióban született Cristian Daniel Ansaldi nevelőklubja a Newell’s Old Boys volt, melynek felnőtt keretébe 19 évesen került be. Viszonylag gyorsan alapemberré tudott válni, hogy aztán három idényt követően, 29 meccsel a lábában nekivágjon az európai kalandnak. Nem az argentin futballisták kedvenc célállomása, Olaszország vagy Spanyolország felé indult, hanem a mérsékelten egzotikus Tatárföldre vett neki repjegyet a klubja, ugyanis a Rubin Kazanynak adta el 3.6 millió euróért.

A viszonylag kevés frissen összeadott házaspár álomnászútjának számító Kazanyban 5 esztendőt húzott le, kétszer bajnoki címet ünnepelhetett, 2009-ben pedig egy spanyolok elleni barátságos találkozón a nemzeti csapatban is bemutatkozott. Pályára lépett egyébként az Inter ellen a triplete szezonban, de csak a Bajnokok Ligája oroszországi csoportmérkőzésén játszotta végig a 90 percet. A védelem mindkét szélén bevethető 181 centi magas hátvéd a Rubinban 167 tétmérkőzésen 3 gólig és 18 gólpasszig jutott, kétszer az év csapatába is beválasztották egy olyan bajnokságban, ahol addig többnyire szenvedtek az argentinok.

2013-ban unta meg a hideg tatár teleket és inkább a napfényes Szentpétervárra költözött a Zenit hívására. A Spalletti-edzette kék-fehérek kerete igen erős volt akkoriban, csupán Ansaldi posztjain olyan nevek szaladgáltak a fagyhalál elkerüléséért, mint az orosz válogatott Anjukov, a belga Lombaerts vagy az olasz Criscito. Nem is nagyon tudott alapemberré válni a csapatban, mindössze 14 mérkőzésen játszott, éppen ezért némi meglepetést okozott, amikor kölcsönben az Atlético Madridhoz került. 

Kilenc nappal klubcseréje után új csapatának edzésén olyan szerencsétlenül ütközött Mario Suarezzel, hogy agysérülést szenvedett. Ez volt az oka, hogy Diego Simeone inkább egy brazilt, Siqueirát játszatta a balbekk poszton honfitársa helyett, holott a szurkolók nagyon elégedettek voltak Ansaldival, amikor éppen nem volt komolyabb baja.

Tizenegy tétmérkőzés és mindössze 873 perc jutott neki a spanyol fővárosban – az alacsony számok fő magyarázata a sérülések miatti igazolt hiányzások voltak.  A Zenit visszarendelte a szezon végén a szentpétervári bázisra, de csak azért, hogy ismét kikölcsönözze. A kiválasztott klub az olasz Genoa lett, ahol gyakorlatilag biztosra vehette, hogy stabil kezdőként számítanak majd rá. A megérzés bevált, Ansaldi az elmúlt idényben talán a liga talán legjobb teljesítményét hozta le szélsőhátvédben, az meg nem az ő hibája, hogy jelenleg nincsenek szuperklasszis fullbackek a Serie A-ban. Többnyire a jobb oldalon, wingbackként számított rá régi kedves ismerősünk, Gasperini, de nyugodt szívvel zavarhatta át a másik szélre, illetve néha középen is bizonyíthatott. Legemlékezetesebb mérkőzése egybe esik Balogh Norbertével, ám ellenkező előjellel: a fiatal exdebreceni csatár bemutatkozó meccsén (Genoa-Palermo 4-0három gólpasszt osztott ki, amiért a whoscored-tól 10-es osztályzatot kapott. 

Elég masszív számokat produkált első itáliai szezonjában. A meccsenkénti 3 szerelés és 2.6 interception igen jónak számít, mint ahogy az átlag 1 sikeres cselért és 1.9 kulcspasszért is jár a jutalomfalat.  A 73 % környéki passzpontosság mondjuk guaríni mélységekbe taszítja, de hát egy felfutó szélsővédőnél előfordulnak pontatlan beadások. Pavoletti mellett a Genoa legjobb játékosa volt a 2015/16-os szezonban, szinte biztosra vehette, hogy elviszi egy komolyabb célokért küzdő klub.

Ez a csapat végül az Inter lett, amely Zanetti és Maicon visszavonulása/távozása óta keresi az épkézláb embereket a védelem szélére. Ansaldi ügyét gyorsan sikerült elrendezni, mert a Genoa nem fizette ki a megadott határidőig (2016. június 30.) a kivásárlási árát, mivel az oroszországi fizetését (2.5 millió) képtelen lett volna folyósítani. Az aprópénznek számító 5 millió eurós átigazolása után már a felkészülés kezdetekor elkérhette a szappant Appianóban Kondogbiától.

Személyében egy rendkívül stabil, megbízható és atletikus hátvédet vett az Inter, aki nem pampog, nem bomlaszt. A védelem összes posztján bevethető, elsősorban szerelésben erős, de D’Ambrosióval ellentétben tudja segíteni a támadásokat. Jobbal és ballal egyaránt veszélyesen kanyarít be, a koncentrációján akad némi javítani való. Egy Tesco-gazdaságos Zabaleta, aki ár-érték arányban okos igazolásnak tűnik és akiben 3-4 jó szezon, valamint az X-faktor simán benne van.