Kaotikus állapotok

A 2015-ös EL-győztes hadjárat kezdetét vette, rögtön egy igazi hatgólos csemegével, ami után kedvünkre köpködhettünk, kiabálhattunk, mérgelődhettünk, emellett pedig levonhattuk a konzekvenciákat. Mert hogy ennek a meccsnek is voltak ám érdekes tapasztalatai, nem kevés. 

Kezdve mindjárt azzal, hogy ez a kilencven(és egynéhány) perc remekül rávilágított arra, hol is tartunk a jelenlegi kezdővel(?), kerettel, elképzelésekkel egy éles európai csatában, idegenben, egy közepes, de lelkes csapat elen. A hullámzásról már szinte szót sem kell ejteni, az, hogy a csapat végigdominálja a meccset, álomkategória, valahogy állandó jelleggel váltakoznak a jó és rossz időszakok. Pedig a kezdés nem is lehetett volna jobb, de egy mentálisan ennyire labilis csapatnak elég néhány kisebb momentum, és máris padlóra tud kerülni. Erre láthattunk kiváló példát annál a kétperces agyfasznál, meg a második félidő bizonyos szakaszaiban.

A pontozás résztől és az események konkrét taglalásától most tekintsünk is el, lássunk néhány sarkalatos pontot, érdekességet:

Mancini olyan nagyon nem forgatta meg a kezdőt, holott a jelenlegi helyzetben(ahol szinte abszolút nincsenek differenciák a kezdő és a cseresor között) indokolt lett volna: 3 idegenbeli meccs egymás után, 3-4 nap eltéréssel. Emellett bár szép volt az utóbbi két eredmény, de egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy mindenki brillírozott volna, bőven bele lehet kötni a Palermo- és az Atalanta-verésbe is. És ha a rotáció hiánya nem lett volna elég, még későn is cserélt, valamint ki sem használta a három lehetőségét. Hétfőn muszáj lesz pár változást eszközölni, több szempontból is.

Igen, persze, divat lett, satöbbi, de ahogy sokan, sokféleképp leírtuk/elmondtuk/kigondoltuk: a jelenlegi Internazionale helyzetét mi sem példázza ékesebben, mint hogy egy fejben 0 ember a csapatkapitány. A Capitano, kire fel kellene nézni a többieknek. Ő, akinek irányt kellene mutatnia nehéz helyzetekben… Ranocchiának írd és mondd, nem múlt el úgy meccse Mancio kinevezése óta, hogy ne vétett volna minimum egy fatális hibát. Ez belefér azon a poszton? Megengedhető? Bár talán nem a legjobb példa az ősz eleji dolgokra emlékezve, de én 100%-ig biztos vagyok benne, hogy az utóbbi időben éledező Vidics ennél egy klasszissal minimum jobb teljesítményt hozna, azzal meg már kicsivel beljebb lennénk.

Campagnarot is sokszor találjuk meg, nem véletlenül. Valamennyire a körülmények (és Mancini) áldozata is, de ebben a pozícióban nem használható normálisan, a modern szélső hátvéd fogalma értelmét veszti általa. Az még nagyjából rendben is lenne, hogy hátul a rutinjának és helyezkedésének köszönhetően nagyjából stabil, de támadásban teljesen fogalmatlan, technikailag és fejben is kevés az ellenfél térfelén, és ez folyamatosan, meccsről meccsre bebizonyosodik. Nettó emberhátrány. Abban az esetben, ha egyértelmű előrelépés lenne mondjuk Dodóhoz képest (akiben pénzünk és jövő van), érteném a favorizálását, de ez így védhetetlen döntés. Persze az ő öngólját biztos nem fogja megjegyezni a sálas úriember, nem úgy mint pár hete egy Dodó-hibát, amiből nem is lett végül találat – egészen elegáns dolog így a sárba tiporni egy fiatal játékos önbizalmát.

Ha már érintettem a mentális dolgokat: Kovacic és a fürtös brazilunk padlóközelben vannak e tekintetben, és ez egyes egyedül mesterük sara. Persze mindketten tettek is azért, hogy a padra kerüljenek, de talán nem a nyilvános kritizálás a megfelelő módszer az agyuk helyrebillentésére, pláne nem úgy, hogy láthatóan kettős mérce van – valahogy a kapitány kihagyásairól magától sosem beszél Roberto. Most pedig a horvátnál jött a “szegény embert az ág is húzza” esete azzal a balszerencsés szereléssel, amivel megalapozta az egyenlítő gólt – újabb kezdő nélküli hetek következnek valószínűleg. Másik érdekes kérdéskör, hogy Kuzmanovics (aki egyébként vállalható már hónapok óta) egyértelműen Hernanes és Kova elé került a hierarchiában, ezt még leírni is fájdalmas, nemhogy átélni. Főleg a brazil helyzete az, ami igazán aggasztó.

Palacio az utóbbi hetekben a mentalitásának köszönhetően talált néhány szerencsés gólt, de ez abszolút nem jelenti azt, hogy kint van a vízből. A második félidő elején talán a továbbjutást is lezárhatta volna egy kiugratás után, ehelyett: “Palacio ennél a ziccernél majdnem meghalt végelgyengülésben a 16-os előtt.” Szomorú eset, és az is furcsa, hogy végignyomta, holott lett volna a padon cseréje…

Juan Jesus valószínűleg az utóbbi fél évben most játszott legrosszabbul, remélhetőleg erre a szezonra ezzel le is tudta a katasztrofális meccseit. Ez a csapat nem bírja el, hogy egyszerre több hátsó emberben is ott legyen a bizonytalansági faktor. Kiábrándító volt a tegnapi, de egyébként is össze kell szednie magát, mert hetekre visszamenőleg nincs igazán rendben ő sem.

Hogy pozitívumokról is essen szó: ahogy azt meg lehetett jósolni, Shaqiri óriási vétel, már most bizonyítja, hogy az őérte befektetett (és majd befektetendő) lóvé nem az ablakon van/lesz kidobálva. Egyedül a passzjátékán lehetne csiszolgatni, de ezt leszámítva kezd szépen beépülni, ráadásul a kedvenc posztján is játszhat, minden adott ahhoz, hogy húzóember legyen. Igazolás oldalon ismét megemlíthetjük még Santont, belőle komoly közönségkedvenc válhat, nem mellesleg a futuro capitano is ott motoszkál benne. Persze míg a svájci jól játszott most (is), az olaszról ugyanez nem mondható el túlzottan, de néha-néha belefér egy gyengébb meccs, főleg ennyi kihagyás után.

Összegezve: semmi sincs még rendben, korántsem, viszont van egy korrekt irányvonal, és jó lenne, ha egytől egyig mindenki azt követné. Egy dolog pedig a napnál is világosabb: a védelem közepét, és úgy összességében a védekezést nagyon össze kell szedni. Ehhez nyáron további igazolások szükségeltetnek (Murillon felül is), főleg mivel Ranocchia szerződéshosszabbítása továbbra is a levegőben lóg, Campagnaro és Jonathan pedig valószínűleg távozni fognak szerződésük lejártával. Viridis kolléga egyébiránt jól fogta meg a lényeget a tegnappal kapcsolatban: “Pedig óriási meccs volt. Úgy védekeztünk, mintha Véber Gyuri lenne az edzőnk, de én kurvára élveztem.” Na, ez az, ami nonszensz, és már évek óta folyamatosan visszatérő probléma.

Mindenesetre ha a Cagliarit valahogy legyűrjük hétfőn, és tovább is jutunk jövő héten innen, ez az őrült glasgow-i éjszaka meg lesz bocsátva, máskülönben megint tettünk egy lépést visszafelé.