Túlesve a mercato (számomra) szokásosnál is követhetetlenebb véghajráján, gyorsan bele is futunk a Coppa Italia negyeddöntőjébe. Nápolyba látogat kedvenc csapatunk, ráadásul a tét a szokásosnál jóval nagyobb (szokásos=jó lenne továbbjutni, de ha nem, azt is le van szarva, ez csak a zolaszkupa). A nagyon gyenge őszt egészen kiábrándító, lehangoló január követte, így február elejére oda jutottunk, hogy ha ma (is) lekváros bukta lesz a vacsi, akkor szeptembertől senkinek nem kell majd lemondani a csütörtök esti programjait.
Merthogy tetszik, nem tetszik, ez a helyzet. Az ötödik helytől elválasztó 8 pont és 8 csapat finoman fogalmazva is kétségessé teszi, hogy bajnoki helyezéssel érjünk oda az EL-re. Elméletileg a hatodik hely is jó lehetne, de a Roma tegnapi veresége és a buzizebrák ismert kupaattitűdje megint csak nem a mi malmunkra hajtja a vizet. Egyébként, a fene se gondolta, hogy megint ez lesz. Illetve pontosítok: én biztosan nem.
A szezon kezdetén azt hittem, hogy a jó Walter hozza a minimumot, az EL-hely zsebben, a dobogóra meg lehet esélyünk, ha minden jól alakul. Aztán semmi sem alakult jól. Kiderült, hogy Walterral nem fog menni. Oké, semmi gond, edzőt váltunk. Edzőt váltunk, mert Walter szar, képtelen akárcsak a minimumot is kihozni a keretből.
Jött Mancini. Mancini, aki… őőő… új. Régi-új. Új seprű jól seper, nem? Meg egyébként is, vele voltak szép döntetlenjeink időszakaink. Volt is két-három biztató félidőnk meccsünk, de nem, valahogy nem működik a dolog. Sebaj! Január, mercato, zsír lesz minden. Kicsit ugyan eltávolodtunk a harmadik helytől, de nincs semmi veszve. Shaqiri, Podolski, meg még biztosan jönnek arcok. Neki kell állni nyerni, meg szükség van egy kis szerencsére is, de meglehet az!
Kellett volna. Mármint, nekiállni nyerni. Na, az nem ment. Zsinórban három meccs, három kilátástalan játék és ment is a kukába az az iciri piciri reménysugár. Helyette viszont a január eleji Oszi-balhé után február elejére is kaptunk egyet, most Icardi és Guarín főszereplésével. Remek. Remélem a tavaszi hónapokra is tartogatnak valamit, hadd süllyedjünk morálisan még mélyebbre.
Száz szónak is egy a vége: maradt a kupa. A kupa, mint egyetlen lehetőség arra, hogy valamicskét kozmetikázzunk az idei gyalázatos teljesítményen, és egyáltalán nem mellékesen az utolsó reális esély arra, hogy jövőre is elindulhassunk Európában. Hiába minden, lehet szeretni és nem szeretni az Európa Ligát, az újjáépülő Internek igenis ott kell lennie az európai foci vérkeringésében. Másrészt pedig, lássuk be, vérciki lenne, ha a szezon eleji elvárásokhoz, valamint a januárban leigazolt játékosok számára felvázolt jövőképhez képest nagy túrót tudnánk felmutatni. Nem lenne jó, ha hiteltelenné válna a klub, nagyon nem.
Itt az ideje meglepetést csinálni és továbbjutni Nápolyban. Forza!
Napoli-Inter, 20.45, TV: Digi Sport 1
Várható kezdő (4-3-1-2):
Handanovic – Yuto, Ranocchia, JJ, Obi – Kuzmanovic, Medel, Brozovic – Hernanes – Bonazzoli, Icardi