Mancini kellemes sorsolást kapott ajándékba a visszatérésére. Az AC Milan után, rögtön a mélyvízbe dobják, ma Rómában, a jelenlegi legjobb olasz klubcsapat ellen kell helytállnia a csapattal. Látván, hogy ez a cím az utóbbi években jelentősen devalválódott, talán mégis lehet keresni valónk.
Manciónak adott egy hasonló feladat, mint múlt héten, csak most három nehézségi fokkal feljebb kapcsolták a bikát. Ha a Milan ellen védekezésben megerősített széleket tett fel a pályára, a Roma ellen a kispadot is áttolja az partvonalon. A farkasok nem csak jobbak abban, amiben a Milan erős, de képesek dominálni a játékot és van számottevő védelmük is. Tudom, kaptak hetet is, csakhogy azt, a világ legerősebb támadópotenciáljától. Mivel Mancini is tisztában van vele, hogy mi egy egész álló hét alatt sem lőnénk ennyit, így először is meg kell próbálni minél kevesebbet kapni.
Az elvárásaimat most nem is eredményben, hanem játékban és hozzáállásban mérem. Na, nem mintha remegnének a térdeim, mert Romába megyünk, ott még az a csapat sem tart, de nem tűznék ki feltétlenül kézzel fogható célt, persze pontot szerezni jó volna. Megjegyzem, a múltban legalább olyan jók voltunk az undergroundból kiküzdött meglepetés győzelmekben, ahogy a favoritként történő taknyolásokban is. De egy ideje már csak az utóbbi maradt. Szóval ahelyett, hogy félnék Romolusék szoptatóanyjától, inkább várom a lehetőséget. Hogy bizonyíthasson Mancini, hogy bizonyíthasson ez a keret, többre hivatott annál, mint, amit eddig mutattak.
Manciniről rengeteg negatívumot tudnék sorolni, de az a véleményem, hogy most nem ennek van itt az ideje. Mikor a 2000-es évek vége felé már érezhető volt, hogy meg kell válni tőle az előrelépéshez, akkor én sem a pozitívumaira fókuszáltam. De látni kell, hogy ma közel sem tartunk ott, mint akkor, sőt még ott sem, ahol a 2000-es évek elején, igazából nem is tudom meddig kéne visszalapozni az annalesekben, hogy hasonlóan áldatlan állapotokat találjunk. A klub és vele együtt a csapat is útkeresésben van. Anno Hector Cúperes, Zaccheronis szezon után bizony Mancinivel találtunk rá az utunkra, még, ha nem is vele jártuk végig. Most ugyanezt a feladatot szeretném Mancinire bízni, – bár nem vagyok indonéz vagy médiamogul, még csak Balin sem nyaraltam soha (bár szívesen elugranék oda, kedves Erick) – és, ha teljesíti, akkor biztosan a legkedvesebb edzőim közé fogom sorolni, pedig szakmai szempontból én tényleg finnyás egy állatfajta vagyok.
A Roma már túl van az útkeresésen, ők már a szintugrást várják, amit jelenleg a Scudetto jelentene. A vak is látja, hogy az olasz futball nem a régi, a legjobb olasz edzők közül egyetlen egyet tudnék Európa szűk elitjébe sorolni. A calciónak nem csak új impulzusok, hanem új fejlődési irányok is kellenek, Rómában ezt Rudi Garcia kinevezésével ügyesen megoldották, bár az is tény, hogy előtte kísérletezgettek egy darabig. A giallorossi jelenleg diktálja az iramot és nem követi, arra vagyok kíváncsi, hogy legalább 90 percig képesek vagyunk-e tartani a lépést.
Mancini elviekben felvérteződött már annyi tapasztalattal, játszott és sikeresen le is hozott már elég rangadót ahhoz, hogy tudja kezelni a kétségkívül meggyőző és szórakoztató ASR játékát is. Nem szépen, de eredményesen. Abból a szempontból is fontos a meccs, hogy jelzést adhat a jövőre nézve. Mire képes jelenleg Mancini, az átalakulóban lévő Serie A palettáján hol lesz a helye, mire juthat vele az Inter, van-e benne perspektíva. Ez játékosállománytól független dolog. Ki is kaphatunk, ha megmutatják végre, hogy ez nem a sokadik tök felesleges szezonunk lesz. Most a mi utunk is Rómába vezet, de annál sokkal fontosabb kérdés, hogy Rómából merre visz tovább…
AS Roma: De Sanctis- Maicon, Manolas, Astori, Holebas- Pjanic, De Rossi, Nainggolan- Iturbe, Totti, Gervinho.
Inter: Handanovic- Campagnaro, Ranocchia, Juan Jesus, Dodo- Guarín, Medel, Kuzmanovic, Kovacic- Palacio, Osvaldo.
DigiSport1 20.45