Csütörtökön a változatosság kedvéért újfent egy olyan meccset láthattunk, ami tökéletesen jellemzi a szezon eddig eltelt részét – a második félidőben sikerült olyat produkálni, ami miatt még csak minimálisan sem várjuk jó szájízzel a Verona látogatását.
Mostanában nagy szükségünk van arra, hogy legalább pici mosolyt csaljunk az arcokra, így az a cél, hogy olvasóink ne halálhangulatban álljanak fel kezdjenek kommentelni a poszt elolvasása után. Teszek egy próbát most is – nincs könnyű dolgom.
A Saint-Étienne elleni remi egész jól indult. Meglepően jól. Az első félidő szinte az idény eddigi legjobbja volt, annyira szokatlan volt az egész, hogy nem is nagyon hittünk a szemünknek. Kuzmanovics szinte parádézott, ő volt a csapat legjobbja – ekkor még nem azért, mert a többiek alulmúlták volna, nem akadt rossz teljesítmény a csapatban.
Szünet után azonban visszazuhantunk a valóságba, ott már a Parmában látott dolgok köszöntek vissza – sikerült lehozni a második játékrészt kapura nézés nélkül, egész szánalmas képet festett néha a csapat előre játék terén. Összességében a döntetlen talán reális a meccs egészét nézve, így elég nyugodt helyzetből várhatjuk a folytatást a Dnyipro ellen.
Néhány rövid gondolat még a meccshez:
– Bonazzoli bőven bizonyította, hogy zsenge kora ellenére már idén is képes lehet részfeladatok megoldására. Ezzel szemben persze az lesz a realitás, hogy (amennyiben mindenki egészséges) továbbra is az Osvaldo, Icardi, Palacio hármas lesz (el)használva, a sráchoz pedig csak végső dögvész esetén fog nyúlni Mazzarri.
– Mbaye talán legjobb meccsét játszotta, a gólban elévülhetetlen érdemei voltak, hátul meg már most veri a Nagatomo-Jonathan kettőst. Mindettől függetlenül a tulajdonságaiból eléggé kitűnik, hogy a szárnyvédő pozíciót nem neki találták ki, talán lesz lehetősége egyszer szélső vagy középső védőként is bizonyítani…
– Kuzmanoviccsal kapcsolatban elhangzott egy kérdés a beharangozóban, és legnagyobb meglepetésünkre a válasz a „jó”. Idén azért az látszik, hogy előretoltabb pozícióban sokkal kevésbé kártékony, mint registában, sőt, itt bizonyos dolgokra még használható is.
– Kovacic a második félidőre teljesen elkészült az erejével, összességében pedig sajnos a mezőny leggyengébbje volt – az a néhány ügyes megmozdulás nagyon kevés tőle.
– Palacio továbbra is aggasztó, hiába az ő fejese után szereztünk vezetést.
– Az első félidőben látott dolgokra bőven lehetne építeni, kérdés, mitől tud ennyire hullámozni egy csapat teljesítménye? Lehet takarózni a fiatal gárdákra jellemző szeszélyességgel (egyébként Palazzi személyében akadt egy újabb debütáns), de bőven volt a pályán rutin is, ez egyszerűen nem lehet csak az indok. Itt az edző személyét is egyértelműen elő kell venni, egyszerűen agyrém, hogy már egy teljes 90 percen át sem képesek a srácok tisztességesen teljesíteni.
Szomorkodásra most sincs sok idő, este a Verona érkezik a Meazzába, könnyű mérkőzésre természetesen most sem számíthatunk. Vagy ki tudja? Annyi biztos, hogy Hellas-részről fontos hiányzó csupán Tacidisz, a többiek az Inter-szurkoló Mandorlini mester rendelkezésére állnak, így hát kíváncsian várhatjuk, vajon megmajmol -e minket a 37 éves Toni.
Kedvenceinkhez szépen lassan visszaszivárognak a sérültek, Nagatomo valószínűleg a kezdőben is találja magát, Osvaldo és Hernanes szereplése kérdéses, de most talán megérné kezdetni őket, ugyanis válogatott szünet következik.
A Gazzetta által jósolt kezdő: Handanovic – Juan Jesus, Vidics, Ranocchia – Dodó, Kuzmanovics, Medel, Kovacic, Nagatomo – Icardi, Palacio.
A meccset a Sportklub élőben közvetíti 20:45-től, hurrá!