2010. május 22-ét írunk és a boldogságtól részegedve esem be az ágyba éjjeli kettőkor. Eleinte csak forgolódok, még mindig az események hatása alatt vagyok. Folyamatosan a Herceg bámulatos mozdulatán jár az agyam, no meg azon, hogy mennyi évet vártunk erre a mágikus estére. Szinte el se hiszem, hogy mi történt. Tényleg igaz? Azért nagy nehezen végül sikerül álomra szenderülnöm.
De várjunk csak! Mi ez? Hol vagyok? Áá, ha jól látom ez a Tardini. Mutatják a kezdőket, de hol vannak a Hősök? A srácok felét nem is ismerem, mi ez, talán valami tartalék vagy primavera meccs? Biztos, hogy nem, telt ház van. Ez egy felnőtt bajnoki, más nem lehet.
Komolyan, valaki mondja már meg, kik ezek? A többségükről életemben nem hallottam és amúgy is, mit keres Zanetti a lelátón? Jézusom, Mazzarri az edzőnk, hol van José?
Egyedül Vidicet ismerem, de mit keres ő Inter mezben, meg egyébként is nem mozog valami jól, elég öregurasan melegít. Ez tuti, hogy az Inter? Sokasodnak a kérdések, de a meccs elkezdődik. Igen, ez Parma-Inter, a tévé felirat megerősíti. Semmit sem értek.
Egy valami változatlan; Cassano pocakja.
Kuzmanovic a box-to-box középpályásunk, Szent Habakuk. Ez a lenyalt hajú gyerek meg képtelen bárminemű összjátékra a többiekkel, viszont Palacio -aki szintén nem tudom, hogy mit keres nálunk, hiszen elvileg ő Genoában oktat- is katasztrofálisan játszik.
Hogy mi? De Ceglie? Na ne. 1-0 oda. Ez gyors, na de hogy pont ez a bohóc?
Elképzelés nélküli játék, semmi kreativitás, a csatárok és a középpályások között nincs összhang, a védelmet pedig bármikor zavarba hozza egy hazai kontra. Szarul érzem magam, izzadok, alig kapok levegőt.
Nem, nem és nem. Helyzetünk sincs? Kik ezek a szerencsétlenek? Pár órával korábban még miénk volt a világ legjobb csapata!
De nyugi van, tuti a második félidőben beáll a Herceg, vagy a kameruni oroszlánunk és megfordítjuk, nincs itt gond.
Elindul a második játékrész, de semmi változás, ugyanaz az ötlettelen tologatás, mint az első negyvenöt percben, ráadásul az előbb említett cserék sem történnek meg.
Egyre rosszabbul vagyok, mintha valaki fojtogatna, csurom víz vagyok.
Palacio hogy tudta ezt oda lőni? Ez az ismeretlen Kovacic nevű srác meg tisztára olyan, mint Prosinecki, elég ügyes, de a kapufa nincs vele. Nem igaz, fortuna sem a mi oldalunkon áll.
És megint ez a görbe juventino? Megszoktam már, hogy Parmában szenvedünk, de nehogy már ez a szerencsétlen végezzen ki minket!
Vége, eldőlt. De Ceglie? De Ceglie? Menjetek a picsába!
Valaki ébresszen már fel, ezt a látványt nem bírom elviselni! Mondjátok azt, hogy ez csak egy rémálom! Ugye, ebből semmi sem igaz?