Újra a térképen

Telegetnek szépen lassan a meccsek, de mi még nem igazán akarjuk elhinni, hogy jó csapat az Inter. Pedig most épp egy erősnek számító ukrán csapatot fektettünk viszonylag simán két vállra, úgyhogy a minimum, hogy gondolkodóba esünk azzal kapcsolatban, hova is tarthatnak líblingjeink. 

Elérkezett az első “igazi” európai megméretés idén, talán a csoport legnehezebb fellépésével. Szerencsére Mazzarri ennek megfelelően erős kezdőt pakolt fel, az alapcsapatból 6-an is ott voltak a pályán, így biztosak lehetünk benne, hogy az Inter komolyan fogja venni az Európa Ligát – nagyon helyesen.

beharangozóban felvázolt tizenegytől csak egy, ám annál lényegesebb helyen tért el a csapat, mesterünk végül a mozgékonyság és a kreativitás helyett a statikus centerjátékra szavazott, így nagyjából sejthettük is, milyen lesz a játék képe. Olyan is lett. A védekezés stabil volt (mint mindig), néhány kósza lövés, beadás jött csak ukrán részről, támadásban viszont egy-két szebb momentumtól, lefordulástól, cseltől eltekintve nem igazán találta a csapat a fogást a Dnyipron. Az első félidő szépen csendben le is zajlott, már az 5. perctől bátran pakolhattuk online fogadóirodákban a félidő 0:0-t.

Hogy nem barátságos volt ez a gól nélküli döntetlen, arról mindkét csapat gondoskodott, hol egy vérző szájat okozó könyökös, hol egy bokakoccintás, nyújtott lábas becsúszás, ilyen téren volt minden, mi Chiellininek és Materazzinak ingere. Dynamicless Balancemannek (bocs) érett is a piros, bár ő az első sárgát egy taktikai faultért kapta, de az is a lassúságából fakadt. Egyébként a játékvezető nem volt a helyzet magaslatán, egy tökéletesen tiszta büntetőt elfelejtett nekünk befújni kezezés miatt, valamint Guarot egy alkalommal 17 méteren rántották le full egyértelműen, a síp érdekes módon néma maradt. Apa, kezdődik!

Nyilvánvaló volt, hogy a találkozó folyását ebből a mederből csak egy módon rángathatja ki WM: középpályás-csatár cserével. A 62. percben ez be is következett, és közvetve ezzel dőlt el a 3 pont sorsa is. A hátrébb húzódó kolumbínónk térdét elkésve letalpalta az a Rotan, akinek már ekkor nem kellett volna pályán lennie, innentől pedig már profin lekezelte az emberelőnyt csapatunk, úgy, hogy már előtte is alakított ki helyzeteket. Gólszerzőnk egész kellemes meglepetést okozott azzal, amit a második játékrészben csinált, megérdemelte a nagyon fontos győztes találatot.

Egyébként ez is kezd hasonlítani ahhoz, hogyan is kell egy elitbe igyekvő csapatnak lerendezni egy nemzetközi középmezőnybe tartozó gárdát, valahogy végig nyugodt voltam a végeredményt illetően, ilyen meg nem nagyon volt az utóbbi években. Amennyiben megmarad ez a hozzáállás és játéka továbbjutás nagyon sima lesz, az utolsó egy-két fordulóban pedig már szinte teljes cserecsapat játszhat(na), az pedig sokat érhet(ne) még az idény folyamán. A 0 kapott gólt úgy gondolom, továbbra sem szabad lebecsülni és megmagyarázni, lassan-lassan meglátjuk, mi is sülhet ki ebből hosszabb távon.

Vélemény és pontozás:

Handanovic – Fura ezt leírni, de ilyen védelem és védekezés mögött viszonylag könnyű dolga van mostanság, kötelező házi feladatokat kell megoldania csupán. (6)

Juan Jesus – Esélytelenek voltak vele szemben a Dnyipro-játékosok, minden párharcát megnyerte gyakorlatilag. Köszönjük Dungának, hogy (egyelőre) nem veszi észre, mekkora kincs ő. (6,5)

Vidics – Magabiztos, hangos, vezér típus, nagyon tetszik, ahogy irányít mindenkit, ha kell, biztat, ha kell, korhol, de van szava. Tulajdonképpen egy volt (?) világklasszistól ezt várjuk(6,5)

Campagnaro – Meglepően jó teljesítménnyel ugrott be hosszú idő után, ha ezt tartja, hasznos szereplője lehet még az idei szezonnak. Folyamatosan próbált a támadásépítésbe is besegíteni, a második félidőben még az ellenfél tizenhatosáig is eljutott, pech, hogy egy komikus lövéssel végződött a szóló. (6,5)

Dodó – Minden egyes meccsén meggyőzött eddig, most is, és ilyet nem sokan tettek még velem. Igazi csiszolatlan gyémánt, sajnos rá már felfigyelt a brazil szövetségi kapitány, cseppet sem véletlenül. (6,5)

Hernanes – Jól kezdett, aztán egy-egy jobb megmozdulástól eltekintve fokozatosan szürkült bele a meccsbe, a végére talán minimálisan el is fáradt, jogos volt a cseréje. Továbbra is várjuk, hogy egyszer robbantson. (5,5)

M’Vila – Védekezésben hasonlóan hasznos, mint Medel, csak stílusukból fakadóan ő kicsit másképp. Játékintelligenciájából adódóan ő többet szeretne szervezni is hátulról, ez néha sajnos kapkodáshoz vezet, ettől függetlenül túl sok rossz szót nem lehet rá szólni, nagyon kellett ahhoz, hogy a középpálya most is stabil legyen. (6)

Kuzmanovics – Volt olyan a 90 perc folyamán, amikor megfogalmazódott bennem, hogy itt hasznosabb, mint registában, de aztán elhessegettem a gondolatot. Oka: hátul és elöl is többet kell vállalnia, és míg utóbbit úgy-ahogy megoldja, előbbiben potenciális veszélyforrás – a saját társainak. A dinamika totális hiánya miatt állandóan “úton van”, emiatt folyamatosan elkésett szerelési kísérletek jellemzik, közel állt a kiállításhoz is. A mellément fejese utáni arcpirító fejfogdosás merüljön a feledés jótékony homályába most. Nem szeretek állandóan belerugdosni a kedvenc csapatom játékosába, de azt gondolom, egy poszton lehetne csak hasznos számunkra: a West Ham vagy a Levante cserepadján. (5,5)

D’Ambrosio – Az első félidőben az ellen térfelén megint a suta énjét mutatta, a hátsó részt mint mindig, most is megfelelően látta el, olasz szélső hátvédhez méltó módon. Szünetben történhetett vele valami, mert miután kijött az öltözőből, gyakorlatilag a meccs emberévé focizta magát, úgy, hogy már előbb is dönthetett volna a 3 pontról. Jó lenne mindig ezt a DD-t látni. (7)

Guarín – Sorozatban a második meccsén megvolt a maximális lelkesedés, ez már kiemelendő nála. Próbált ugyanúgy higgadtan játszani, mint a Sassuolo ellen, az elguarínozott lövését leszámítva ez többé-kevésbé sikerült is szerencsére, és ez ismét egy gólpassz formájában manifesztálódott. Óriási dolog lenne a saját és csapata szempontjából is, ha tartana folyamatosan legalább egy ehhez hasonló szintet. (7)

Icardi – Természetesen túl sokat nem ért labdába, ma a helyzetét is kihagyta, ejnye-bejnye. Hátul azért jó munkát végez a pontrúgásoknál. (5)

Osvaldo – Kellett a győzelemhez a bejövetele, bár inkább csak birkózással vétette észre magát, azért megosztotta a védők figyelmét, és kis szerencsével egy büntetőt is kiharcolhatott volna. (6)

Jonathan – Teljes tévút a középpálya közepe számára, van ugyan pár képessége, amivel elevickélne ott, de minden megmozdulásán látszik, hogy nem ez a természetes posztja, és már valószínűleg nem is lesz. Amikor labdát kellene vezetni, akkor passzol (általában rossz helyre), amikor passzolni kellene, labdát vezet, lassan gondolkodik, egyszerűen nem oda való. (-)

Mazzarri – Viszonylag jól készítette fel a csapatát, ésszerűen volt felépítve a meccs, óriási pozitívum, hogy a védekezés minden összetételben stabilnak tűnik. Ahogy fentebb olvasható, a Kuzmanovics-Jonathan dologgal abszolút nem vagyok kibékülve, sokkal többet profitálhatnánk, ha e kettő játékperceit a középpályán Krhin és Obi kapná meg. Nagyon furcsa volt továbbá, hogy a harmadik cserelehetőségét nem használta ki. (6,5)