Profin

Végre hivatalosan is belekezdett a csapat, az idény első tétmeccsén az eredmény találkozott a szurkolói várakozásokkal, a srácok lesimázták a Stjarnant. Jöjjön az új szezon első értékelője! 

Mazzarri csak azzal okozott némi meglepetést, hogy a felkészülés alatt szinte végig betonkezdő Kuzmanovicsot a kispadra nevezte csupán, ettől függetlenül (vagy pont ezért) a sérüléseket és edzettségi állapotokat figyelembe véve nagyjából a legerősebb kezdő léphetett pályára Reykjavíkban. Felkeltette kissé a figyelmünket, hogy eddig veretlenül vívott meg 6 meccset a hazai csapat, emiatt, valamint az edzőmeccseken tapasztalt igen silány támadójátékunkat látva a legtöbben “csupán” egy sima győzelemben reménykedtünk.

Nem volt egy könnyű találkozó azért, főleg amíg a vicces gólörömeiről elhíresült csapat bírta erővel a 40 méteren való bekkelést. Szerencsére azért igyekeztünk gyorsan játszani és járatni a labdát, de egész meccsen azok a bizonyos utolsó passzok nem jöttek be, hiányzott még az a kellő élesség és frissesség, ami talán az első bajnokira már meg fog érkezni. Ettől függetlenül nem volt vészes, amit láttunk, sokkal rosszabbul játszó Intereket nézhettünk már ilyen csapatok ellen (is).

Nagyjából a 60. perctől egy kicsit lazábbra vették a kék-fekete mezes fiúk, a koncentráció alábbhagyott néhányuknál, onnantól már a Stjarnannak is volt pár gólszerzési lehetősége, szerencsére végül nem esett meg velünk az a szégyenhogy kapituláljunk egy nevenincs izlandi kiscsapat ellen… A gólkülönbség megnyugtatóra sikeredett végül, és tükrözi is a meccs képét, a játék pedig még nyilván csiszolásra szorul, kérdés, Mazzarrinak sikerül -e valamit alkotnia ezen a téren – az utóbbi szűk egy évben ez nem jött össze…

Ami még feltűnő volt, hogy az “insieme” jelmondatot kifelé is próbálják kommunikálni, a gólörömöknél volt főleg feltűnő ez, tényleg úgy tűnik, hogy egy összetartó társaság van kialakulóban, ez pedig mindennek az alapja lehet. Az is üdítő még továbbá, hogy a csapat össz átlagéletkora 25,8 év volt, és jó esély van rá, hogy ilyesmi is marad a 2014/2015-ös szezonban.

Valószínűleg a legtöbb kék-fekete érzelmű agyában olyasmi lehet összegzés gyanánt, mint az enyémben, hiszen több szót nem is igazán érdemes pazarolni erre: “Elment egynek.”

Pontozás:

Handanovic – A meccs végi lazázás miatt végül úgy alakult, hogy bravúrt is be kellett mutatnia, azon kívül a halálnyugodt és magabiztos énjét hozta egy esetet leszámítva. (6,5)

Juan Jesus – Végig nagyon koncentrált volt, hiba nélkül játszott, plusz volt egy nagyon nagy mentése is. Az az érzésem vele kapcsolatban, hogy idén “szintet lép”. (6,5)

Vidics – Neki akadt egy kisebb bakija, annál az esetnél sárgát is kapott, de összességében nem kellett túlizgulnia magát ezen az éjszakán, az első félidőben szinte labdába sem ért. (6)

Ranocchia – Sokat kellett fejjel labdába érnie, abban meg viszonylag otthonosan mozog, és a behúzódó izlandiak ellen még a passzkészségét is megcsillogtathatta néhányszor. (6,5)

Dodó – Kell szebb debütálás egy gól gólpassz kombinációnál? Aligha. Ha edzője nem lesz egy ökör, akkor konstans a jól cselező brazil fiúé lesz a bal szárny. Hátul akadt figyelmetlensége, a magas labdákkal néha bajban van, de összességében több mint rendben volt, amit a pályára tett. (7,5)

Kovacic – A saját és az ellenfél térfelén is hasznos volt, rengeteg támadás folyt át rajta, több forintos zsugát is adott, mi több, még kapura lövésekre is vállalkozott – más kérdés, hogy utóbbinál általában fellélegez az ellen, most sem volt ez másként. (6,5)

M’Vila – Továbbra is állítom, hogy az ő fizikai jelenléte döntő faktor lesz/lehet ebben az idényben. Nagyon sok szerzett labdája, megelőzése volt, és közben azt is bizonyítja, hogy nem egy limitált képességű emberevő, hanem sokkal több annál. A súlyfelesleg még mindig látszik picit, talán nem nagy kérés tőle és a szakmai stábtól, hogy azt mihamarabb adja le. (7)

Hernanes – Szinte teljesen illik ide az, amit Kovacichoz írtam, plusz rajta sem múlott, hogy végül nem zárta gólpasszal az izlandi túrát. (6,5)

Jonathan – Asszisztja húzza fel az osztályzatát, egyébként ha nem is volt botrányos, de jól jellemezte a teljesítményét az a félresikerült szöglet a 30. perc környékén. Sok labdát kapott, nem igazán tudott élni velük egy alkalomtól eltekintve. (6)

Botta – Sokat erőlködik, látszik, hogy mindent megpróbál beleadni, de nem akaródzik összehozni neki egy tisztességes 90 percet. Nagyon sokat volt játékban, de ebből a lehetőségből nem hozott ki sokat (újfent). (6)

Icardi – Érthetetlen, miért kell neki egy gól ahhoz, hogy néha visszább lépkedjen labdákért, és ne tűnjön el negyed órákra a pályán. Az első játékrészben jóformán a labdával is alig találkozott a gólt leszámítva, a másodikban már jobban “nézett ki”, de ott sajnos a koncentráció hiányzott (nem csak a helyzeteinél). Lassan élesedhetne, nyakunkon a bajnokság rajtja. (6,5)

Osvaldo – Látványosan kereste Icardit, emellett ügyesen mozgott, sokat volt megjátszható, kár a kapufájáért, hatalmas góllal tehette volna le a névjegyét kék-feketében. Pár perccel később megismételhette volna a szituációt, de ő inkább a bohóckodást választotta újdonsült argentin cimborájával, akkor lövésig sem jutott. (6,5)

D’Ambrosio – Most egy gyengébb csapat ellen gyakorolhatta picit a szárnyvédő-játékot, de van egy olyan gondolatom, hogy nála Pereira-szindróma lesz hosszú távon, vagyis hogy ezt a pozíciót nem az ő karakterének találták ki. A gólt ettől függetlenül megérdemelte, sokat gürizett már érte. (6,5)

Kuzmanovics – 6 perc alatt nem csak hogy eljutott egy előkészítésig, de még ő maga is betalálhatott volna, tartalmas pályára lépés volt ez neki. Remélhetőleg ezzel eladta magát egy spanyol középcsapatnak. (-)

Mazzarri – Feltehetőleg nem ő kérte azt néhány pályán lévőtől, hogy a meccs kétharmadától kezdjenek el spórolni, szóval azért egy lecseszés elvárható a meccs után, még az eredmény ellenére is. Összességében tűrhető volt a csapatjáték, de természetesen egy izlandi kiscsapat elleni (edző)meccsből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. (6,5)