Harapásnyomok

Tegnap lejátszottuk a 30. mérkőzésünket is az idei szezonban, aminek a legkomolyabb pozitívuma, hogy már csak 8 ilyet kell végigkínlódni. Hiába kértükFortuna ma sem volt hajlandó mellénk állni, amikor véletlenül a kapu elé keveredtünk. Mondjuk, ő csak annak a kezét fogja meg, aki tesz is érte. Mi nem tettünk eleget ma sem, mint oly sokszor nem ebben az idényben.

Az első félidőre sok szót nem érdemes vesztegetni, tort ült a fantáziátlanság – nem mintha ez meglepett volna bárkit is. Mazzarritól sincs már rég értelme megkérdezni, hogy mi a túró volt ez, semmi elfogadhatót nem tudna mondani. Azok jártak jól, akik sztrímelték meccset, mert ők legalább a tvben nézhettek valami szórakoztatót.

Nagy reményekkel nem kecsegtetett a második félidő sem természetesen. Arra számíthattunk, hogy fokozódik a „nyomás” (= az ellenfél térfelén passzolgatásból egy-egy egyéni megmozdulás után veszélyt teremtünk a kapu előtt)  és lesz néhány helyzetünk. Ez be is jött, sőt, az utolsó 30 perc már egészen vállalhatóra sikeredett. Mondjuk ezzel pont nem mentünk semmire.

A helyzetkihasználásunk tragikomikus, a bíró látja, hogy szándékosan tolja bele a karját Heurtaux a labda útjába, de nekünk nem fognak befújni tizit idén vakMazzarri hülyeÉszakon Nyugaton a helyzet változatlan. 

Amiről lehet beszélni, az Mazzarri kísérlete, hogy kiharapja a pókot a sarokból vizet a palackból. A végére megsajnáltam. Gyalázatosan szar, ötlettelen játék ide, unalomig ismételt átmeneti év oda, a nyamvadt gólt mégse neki kell berúgnia. A palackon maradt harapásnyomok remekül szimbolizálják az egész idényünket is, de Walter helyzetét még inkább. Jelentős különbség persze nincs negyedik, ötödik vagy hatodik hely között a csapat számára (ebből jövőre mindenhogyan EL lesz), de neki bizony van. Mert egy negyedik hellyel biztosan lesz állása, ötödikkel kicsit inog alatta a pad, de fel nem borul. Hatodik hellyel viszont nekiállhat aggódni, főleg, ha mondjuk a Parma a végére simán megelőz minket. Akkor már nagy összegű fogadásokat ne kössünk arra, hogy Thohir nem rúgja ki. A harapásnyomok bizonyítják, nagyjából ő is tisztában van ezzel. A sok kis pech az idény végére összeállhat egy naggyá, aminek következtében menesztik.

Ez a távolabbi jövő zenéje, a közelebbié a hétfői tétmeccs a Primavera ellen, ha szerencsénk van, megszánnak minket egy góllal, ahogy tette Bardi az ősszel is.

Egyéni értékelésbe nem nagyon van értelme belemenni, az eredményjelző megtette helyettem is, mindenki egy nagy büdös nullát érdemel a játékért és a helyzetek elbalfaszkodásáért.