Újabb idegenbeli mérkőzés, ahol jól lenne átadni a múltnak egy nagyon rossz szériát, pedig megint nem túl nagy eséllyel indulunk harcba. Ilyen volt a firenzei győzelmünk, amikor lezártuk gyalázatos idegenbeli vesszőfutásunkat, és ebben reménykedhetünk most is. Nagyjából csak ebben. Legutóbb 2008-ban nyertünk bajnokit a Farkasok ellen idegenben, a két csapat előző 8 összecsapásán (ebbe a kupa is beleszámít) pedig egyszer sem rázhattuk diadalittasan az öklünket a lefújás után. Erre ma is elhanyagolható az esély, de nem lennénk szurkolók, ha nem reménykednénk, másrészt pedig igencsak elérkezett az idő arra, hogy lezáruljon a fent említett rettenetes sorozatot.
Nehéz lenne megmondani, hogy mikor utaztunk ennyire esélytelenül Rómába, szerintem amióta én a csapatnak szurkolok, nem volt ilyen. A tavalyi kegyetlen szar együttesnek is több esélyt adtunk/adta a szakértők, mert az ellen sem volt jó. Most viszont jó. Nagyon jó. Az jutott eszembe róluk, hogy ők tartanak ott, ahol nekünk (is) kéne a 3 éve tartó és minden nyáron újrakezdett megújulási folyamatban. Van egy jó edzőjük, aki parádésan összerakta a csapatot, titkon még reménykednek a Scudettoban. Van elképzelés a játékukban, ha betömörülő védelem ellen kell játszani, akkor azt oldják meg, ha a kontrázniuk kell, akkor meg azt. Egyre erősebben körvonalazódnak egy új stadion tervei, van is rákeret. Ha kell, komolyabb összeget képesek lerakni egy játékosért (lásd: Strootman), de még így is pluszban tudnak zárni egy mercatot, és van egy sportigazgatójuk, aki wengeri lelkesedéssel hozza az olasz fővárosba a világban feltűnő fiatal fiúkat fiatal tehetségek egy részét. Ha az ASR lenne a kedvenc csapatom, akkor nagyon pozitívan tekintenék a jövőbe. De nem nekik szurkolok, így nekem marad az irigykedés meg a reménykedés, hogy nekik mindenük megvan egyelőre, amire mi csak vágyunk.
Ezzel szemben mi kínlódunk egy begyöpösödött, a váratlant még csak hírből sem ismerő edzővel, hobbi szinten veszítünk pontot kiesőjelölt csapatok ellen, a fiatalítási projektünk újfent besült, a hírek szerint a nyártól összeállítunk egy Premier League Senior All Starst, a BL-re, hónapok óta nincs esélyünk, mindezt úgy, hogy bő két hónap van hátra a bajnokságból, az új stadionnal kapcsolatban pedig feltűnően nagy a csend, amióta Thohir átvette a hatalmat.
Magával a meccsel kapcsolatban a legnagyobb probléma, hogy Mazzarri Intere igazából három dolgot nagyon nem tud: a buszt a tizenhatos elé betoló csapatok védelmét feltörni, kontrát góllal helyzettel befejezni, illetve az ellenfél kontráit megakadályozni. A legkisebb probléma akkor van, ha az aktuális ellennek kell kitalálnia valamit a rendezett védelmünk ellen. Idegenben a Roma ellen minden adott, hogy ezt csináljuk. Azt semmiképpen sem szabad hagyni, hogy a pálya középső részében szerzett labdával lekontrázzanak, a két szárnyvédőnknek esélye sem lesz visszaérni, az pedig régen rossz, ha Gervinho és Florenzi lendületből viheti rá a villámgyors középvédőinkre a labdát. Ergo, nem marad más, minthogy mi próbáljunk meg szilárd védekezésből, nem túl mélyen meghúzott leshatárral gyors kontrákat vezetni (bármennyire is nem megy). Az őszi meccs bebizonyította, hogy mennyit ér, ha megpróbáljuk nyomás alá helyezni a Roma védelmét.
Pici reményt adhat, hogy Totti nem bevehető, míg Hernanes igen, valamint azt a rettenetes élményt is elkerüljük, hogy a szívünkben állandó helyet birtokló Maicon ellenünk brillírozzon, mivel ő is sérült.
A várható kezdővel kapcsolatban a legfontosabb – ahogy az előbb említettem – Hernanes felépülése, másrészt minden hírportál megszellőztette, hogy D’Ambrosio az első perctől a pályán lehet, szóval tutira a padon kezd, harmadrészt Thohir nyomására a józan észnek megfelelően Icardi talán először az idény folyamán Palacio ékpárja lehet az elejétől.
A mérkőzést a Digisport2 élőben közvetíti 20.45-től.