Az élő kérdőjel

A horvát Iniesta? Az új Prosinecki vagy esetleg “csak” Modric? Az Inter jövőjének meghatározó alakja? Esetleg újabb mellényúlás a menedzsmenttől? Egy alibibuszár? Ami biztos: Mateo Kovacic jelenleg igencsak megosztja az interes társadalmat, ki erra, ki arra húz. Vajon milyen okok húzódhatnak meg emögött? 

2013. január 31-ét írunk. Mindenki izgatottan várja, ki lesz az utolsó napos “bombaigazolásunk”, egy megváltót szeretnénk a középpályára, Sneijder furcsa távozása után égető szükségünk volt a kreativitásra (lehetőleg úgy, hogy azt ne Kuzmanovics szolgáltassa). A legtöbb embert derült égből villámcsapásként éri a hír, miszerint nagyon közel kerültünk fű alatt egy eleddig csak Football Managerből (ő ritkán lő mellé…) és a BL-összefoglalókból ismert horvát játékoshoz, mi több, le is igazoljuk.

“Ki fia? Mi fia?” Kérdezgettük ám csodálkozó tekintettel egymást. Első utunk a youtube-ra vezetett, és az ott fellelt képanyagból a legtöbben arra a következtetésre jutottunk, hogy Stramaccioni valóban megkapja a hőn áhított registáját, akivel hosszú távon számolhat.

“Várjunk azért vele.” – szólt a bölcselet. És hát igen, Kovács doki 2.0 vállára rögtön óriási teher került: a világ egyik legjobb bajnokságába került, az egyik legnépszerűbb klubhoz, 18 éveshez képest komoly átigazolási összegért és fizetésért, Wes mezszámát örökölve. Utóbbiak mind-mind olyan tényezők, amik a mai napig visszaköszönnek a vele kapcsolatban megfogalmazott kritikákban. És ez csak a jéghegy csúcsa.

A kezdet nem volt túl fényes a sienai pokolban, nem is volt folyamatosan kezdő eleinte, amivel kapcsolatban naná, hogy újabb aggályok merültek fel… Játsszon? Ne játsszon? De hát csak tizenmillióért vettük, az istenit! Viszont ő egy hosszú távú befektetés! Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a kék-fekete érzelműek agyában, bár abban nagyrészt konszenzusra jutott mindenki, hogy az Internazionaléban csak és kizárólag olyan ember lépjen pályára, aki a teljesítményével kiérdemli ezt(na nem mintha mindig megvalósult volna ez a kitétel). És a horvát kiérdemelte. A fostenger tavaszi “hadjárat” kevés üde színfoltjának egyike volt, néhány hónap alatt is produkált annyi szép megmozdulást, amivel egy újabb vidit meg lehet tölteni – persze ez nem feltétlen érdem, de ez esetben az, mivel valóban meggyőződhettünk a kivételes képességeiről. Már aki, persze.

Bizakodva vártuk a következő szezont, hogy majd most megmutatja az új edzővel, egy teljes felkészülést a csapattal töltve. Utóbbi lett volna leginkább hangsúlyos, hát persze, hogy az első héten kellett krónikus izomsérülést szenvednie… Kétségünk ne legyen afelől, hogy az eddig ősszel látott Kova-szereplésben bőven közrejátszik az, hogy neki tulajdonképp az előszezon után kellett alapoznia, és Mazzarri egy edzőmeccsen sem próbálhatta ki, hol is tudná használni igazából – ez a próbálgatás fura módon a bajnokságra maradt, de talán egy ilyen szintű tehetségért megéri még ezt az áldozatot is meghozni… A mester terve egyébként tudvalévő a kezdetektől: besuvasztani a támadó zónába, hogy ott kamatoztassa adottságait.

Az eredmény eddig felemás: mindannyian érezzük, hogy ez nem az igazi még, noha vannak fellángolások, vagy néha annál is több: a Cagliari ellen a mezőny egyik (ha nem a) legjobbja volt, a Derby d’Italián Pogbát oktatgatta, a múlt hétvégi gólpassza előtti mozdulatsort pedig már bátran felírhatjuk a védjegyei közé is, és közel sem csak ennyi történt vele. Sajnos a türelmetlenség nagy úr, és az elején felsorolt okok miatt (is) mindenki az azonnali megváltást várja tőle, így a hibái is felnagyítódtak.

Apropó védjegyek/hibák, mit is tudunk róla? A kritikusok szerint sok az alibiátadása, ami részint igaz lenne, ha a focit egy egyszerű sportágként könyvelnénk el, ahol csak és kizárólag az előre juttatott passz a célra vezető, minden alkalommal. Sokkal komplexebb dolog ez természetesen, de nyilván az is tény, hogy ezen a téren (bevállalósság) bőven van mit fejlődnie – viszont az is az, hogy kevés 20 év alatti játékos passzol ilyen százalékkal. A szólói néha félelmetesek, akkor fog igazán tőkét kovácsolni ebből csapata, ha nagyobb arányban jut el belőlük lövő– vagy kulcspasszhelyzetig, és nem visszafordul, ha nem lát tiszta lehetőséget – ez persze összefügg az imént említett tökösséggel. Számomra imponáló, ahogy kezeli és teszi-veszi a labdát, a bevezetőben felsorolt úriemberek közül engem leginkább a Barcelona szolikirályára emlékeztet etekintetben. És ne felejtsünk el még egy komoly dolgot: már most tényezőt jelent védekezésben, a játékának ezt a szegmensét kevés kritika érheti (meglepő módon ezt szinte egyik oldal sem szokta említeni, pedig…), és itt is fog még előre lépni – ahogy minden másban. Annyit viszont már most leszögezhetünk: nem a bivaly löketeivel fogja magát belopni azoknak a szívébe, akiknek még eddig nem tette meg, hiába is vár tőle bárki Sztankovics-szintű rakétákat.

Egy szó, mint száz: ki kell még várnunk, hogy az a bizonyos írásjel felkiáltóvá váljon, és elhalkuljanak a negatív felhangok. Az én véleményem elég nyilvánvaló: egy leendő (világ)klasszis cseperedik az Internazionale kötelékében, és az a bizonyos pénzösszeg még a sokszorosát fogja érni.

Ti mit gondoltok?