A nemzetközi helyzet fokozódik. Ezt persze már Virágh elvtárs óta tudjuk, mégis, a Szovjetunió felbomlása után hajlamosak vagyunk nem komolyan venni. Pedig az élet nem habos torta. Hogy mennyire nem, az hajtás után kiderül.
Tudniillik az a helyzet, hogy az olasz kommunisták a főhadiszállásukról, Livorno városából csapatokat küldenek, a cél pedig Milánó bevétele és Észak-Olaszország irányításának átvétele (hosszabb távlatokban gondolkodva természetesen a mocskos imperialista világrend megdöntése ).
A terv kristálytiszta. A központi hatalom megdöntéséhez úgy fognak hozzá, hogy átveszik az irányítást a Milánó-Torino-Genova háromszögben, ahol a gazdasági erő összpontosul. Ehhez nyilvánvalóan az első lépés az, hogy elfoglalják Milánót, mint legerősebb bástyát. Az időzítés is kiváló, a Moratti-klán által irányított városban Massimo, az elnök távozik a hatalomból és külföldieknek adja át az irányítást, állítólag a hadsereg finanszírozására szánt büdzsé ellen lázadozó nép akaratának eleget téve. Mivel egyelőre nem tisztázottak az erőviszonyok az indonézek és az olasz család között, a kommunisták történelmi esélyt sejtenek (meg nem erősített hírek szerint Thürmer Gyulus üdvözletét küldi és lélekben ő is ott lesz a csatatéren).
A vörös (vagy inkább bordó…) csapatok már Milánó környékén járnak, az olasz hírszerzés szerint ma este háromnegyed kilenc környékén várható az összecsapás a Mazzarri tábornok által vezetett kék-fekete milánóiak és a Davide Nicola irányította forradalmárok között. A titkosszolgálatok információi szerint mindkét hadvezér a 3-5-1-1-es hadrendet preferálja, csapataikat ebben a formációban fogja a csatába küldeni. Mazzarri nem kívánt volna változtatni az Udinében győztes csapatán, és bárháborúban mindent szabad, a brazil harcos, Juan Jesus folyamatos, túlzott durvaságai miatt kihagyni kényszerül ezt a rendkívül fontos összecsapást. Helyét a sok csatát megélt argentin – milánói körökben már-már legendás harcosként emlegetett – Walter Samuel veheti át.
A kommunistákat mindig komolyan kell venni, így mikor a nyáron már látni lehetett, hogy célba veszik a legfelsőbb köröket, egyik utolsó lépésként Moratti jobb kezei, Branca és Ausilio kémeket küldtek Livornoba. Tehetséges fiatal ügynökök ők, név szerint Duncan, Bardi, Mbaye, Benassi, illetve egy Argentínából érkező, minden gyanú felett álló fiatalember, Ruben Botta. A terv úgy néz ki, szinte maradéktalanul sikerül, hiszen Benassi kivételével mindenki alapember a seregben (Botta súlyosan megsérült még egy argentin csata alkalmával). Kémeink jelentése szerint az ellenség bár jól szervezett, egyelőre nem elég felkészült ahhoz, hogy reálisan győzelmi esélyekkel szálljanak harcba, így bár véres küzdelem lesz, mindenképpen simán vissza kell vernünk a támadási kísérletüket.