Felemás

Az utóbbi három meccs balszerencse-áradata után joggal reménykedtünk, hogy végre valahára megszakad a rossz széria az újonc (bár jól szereplő) Verona ellen. A poszt címe akár az “Impresszív” is lehetett volna, ha nincsenek az utolsó fél óra nyugtalanító, ám orvosolható gondjai. Eredmény alapján viszonylag sima, az összkép azonban… 

Mazzarri mester továbbra sem hajlandó egynél több csatárt a pályára pakolni kezdéskor, ellenben joggal reménykedhettünk, hogy a Kovacic-csal, Álvarezzel, Guarínnal súlyozott középpálya komoly előnyt jelent majd mind labdatartásban, mind ennek minőségében. Szerencsére így is lett. Ami kisebb meglepetés volt, hogy az itt (is) már sokszor hangoztatott dolog bekövetkezett: Ricky hátrébb lett húzva egy sorral, Mateo pedig előrébb, ez viszont nem mondhatni, hogy mindkettejük részéről jól sült volna el.

A Cagliari, Roma, Torino hármas ellen annyit szívtunk, hogy egy ilyen mákos kezdés már belefért: negyed óra után kettővel mentünk, Jonathan lövése valószínűleg 3 méterrel mellé ment volna (maga a szögletvariáció szép volt), Palacio pedig még feltehetőleg most sem tudná megmondani, melyik testrészéről pattant a kapuba a labda. Ami ezen kívül biztató volt, az a szemre is gyors passzolgatás, látható volt az erre való törekvés, a gólok pedig most sem maradtak el, a milyenségük már más kérdés. A Verona sajnos az egyetlen valamire való helyzetéből szépített, természetesen egy jókora védelmi megingás(és Toni jelenléte) kellett hozzá. A három ponttal kapcsolatban viszont nagyjából megnyugodhattunk az újabb flippergól után.

Pozitív, hogy szünet után sem vett vissza a csapat, és a druszám a szerencsét sem nélkülözve megerősítette a már egyébként is magabiztos vezetést egy újabb szöglet után. Ekkor jött el az első “döfés” Mazzarri részéről, pihentetési céllal lehozta a Capitanot, és becserélte a többszörösen bizonyított, extra haszontalan Kuzmanovicsot. Nem sokkal később jött a második tökönrúgás is, a Palacio-Belfodil cserével teljesen megfordult a játék képe, óriási lyukak kezdtek tátongani, mivel ezzel egy időben Álvarez is elkezdett látványosan fáradni. Végül is joggal nyilatkozta meccs után Mazzarri, hogy “mikor, ha nem 4:1-nél” pihentessen, de a mikéntet nagyon rosszul oldotta meg, már akkor sokkal jobban jártunk volna, ha Kovacicot hátrahúzza a legjobb pozíciójába, és esetleg átállunk két csatárra. A végén a másik algériai behozatalával szerencsére nagyjából sikerült menteni a menthetőt, de ilyet többet ne… Főleg ne kedden, az Atalanta ellen, kutya nehéz meccs lesz.

Pontok:

Carrizo – A múlt heti fájdalmas bakija után is ki merem jelenteni, megfelelő cserekapusa van a csapatnak, tegnap meglepően magabiztosan fogta az erős távoli lövéseket, rajta semmi nem múlott, neki köszönhettük, hogy a nagyobb izgalmak elmaradtak. Amit még a javára írhatunk: nem számít magasnak a posztján, de beíveléseknél bátran rongyol ki, valószínűleg egyszer góltól is mentett meg minket. (6)

Juan Jesus – Szemre talán ő tűnt a legmagabiztosabbnak a látványos labdaszerzések és megindulások miatt, de mindkét kapott gólból kivett egy szeletkét magának. (5.5)

Ranocchia – Természetesen a legtöbbször rá jutott Toni, aki még ebben a korban is kemény leckét ad, nem csak neki, mindenkinek. Kapart nagyon Béka, de nem volt az igazi, még egy gáz jelenet is történt vele, amikor az öreg egy bokacsellel elment mellette… (5.5)

Rolando – A védelem vezére ma ő volt, és ezt góllal is nyomatékosította. Meccsről meccsre jobbnak tűnik, Mazzarrinak fel fogja adni a leckét Campagnaro visszatérése – és természetesen nem az lesz a kérdés, hogy Hugo hova fér majd be. (7)

Nagatomo – Végig aktív volt, bár ezen a poszton, ebben a játékrendszerben ez szinte alapkövetelmény. Tevékeny részt vállalt Cambiasso góljából, és ezen kívül is többször villantott a Verona térfelén. Romulo találatánál viszont ő is nagyon későn reagált. (6)

Álvarez – Most ő volt Guarínhoz hasonlóan hullámzó, már ha nem az alibi oldal- illetve hátrapasszokról volt szó. Ami feltűnő (és valószínűleg ezért nem fogja itt játszatni Mazzarri huzamosabb ideig), hogy az erejét látványosan képtelen beosztani, már a 60. perctől látszottak rajta a fáradás jelei, a végére pedig teljesen elkészült. (5.5)

Cambiasso – Jól sejtettük: a kisebb csapatok ellen, ekkora meccsterhelés mellett még simán lehet a középpálya és az egész csapat vezéralakja(mind a négy lőtt gólunkban benne volt), példának okáért lecserélése után rögtön minden összeomlott... (7,5) 

Guarín – Lehet, bebeszélem magamnak, mert annyira szeretnék egy hullámzások nélküli Guarínt látni, de mintha a Fior elleni köcsögölése óta megemberelte volna magát, és meccsről meccsre jobb teljesítményt nyújt. 8(!) sikeres csel, maximális hozzáállás, állandó veszély. (6,5)

Jonathan – Lassan véglegesen kijelenthető, hogy a viszonyítási alap ez a megújult Jonny. Önbizalomtól duzzad a játéka, védekezésben is használható, és néha még extrák is jönnek tőle – az öngólt nem igazán sorolnám most ide. (6,5)

Kovacic – Nagyon fiatal, rengeteget tanulhat még, akár az is lehet, hogy idővel ezen a poszton is képes lesz meghatározó játékra – tegnap nem láttuk, ez hogyan is valósulhat meg, elvétve tudott valamit kamatoztatni az erényeiből. Egyelőre érthetetlen számomra ez a görcsös ragaszkodás ahhoz, hogy a kapuhoz közelebb játsszon, amikor tavasszal világosan megmutatkozott, hol és hogyan lehet használni az ő tehetségét… (5)

Palacio – Nagyon nehéz lenne nélküle. Mivel sosem csalódunk benne, felesleges ismételgetni ugyanazokat a szavakat. (7)

Kuzmanovics – Teljesen felbomlott minden az ő beállásával, egy lyuk keletkezett a legfontosabb csapatrészben az ő védekezésbéli hiányosságai (nagyon finom megfogalmazás) miatt. Támadásban is lassú, körülményes, ha van ideje, szépen elpasszolgatja/ívelgeti a labdákat, de ennél a fiatal horvát százszor hasznosabb azon a poszton. Érthetetlenmiért kell akár egy másodpercig is a pályán látnunk(5)

Belfodil – Bár vannak ügyes megmozdulásai, egyedül el van veszve picit centerposzton, plusz fejben is vannak nála gondok, amit a piros lap jelez… Nem könnyű feladat “felépíteni” egy ilyen játékost, de ha sikerül, nagyon kellemes meglepetéseket okozhat még. (5,5-2 = 3,5)

Taider – Az állandó lecserélgetésének nem lehetett más következménye, mint hogy elkezdett kapkodni és idegesen játszani. “Tűzoltás” gyanánt érkezett a káoszközéppályára, minimálisat sikerült stabilizálni vele az utolsó percekre. (-)

Mazzarri – Az eredmény, az attraktív és erőteljes játék, valamint a veszélyes pontrúgások felhúzzák az osztályzatok, azonban azért, hogy Kuzmanoviccsal felborította a középpályát, óriási fekete pont jár. (6)