,,Küzdve küzdj és bízva bízzál”

A szezonkezdet előtt álomként azt fogalmaztam meg, hogy az első öt kör után 13, esetleg 15 ponttal állunk. Nos, valóság lett a dologból, innentől már bizony kérdés a hogyan tovább, ki merészebb, ki kevésbé, ami közös: a bizakodó hangulat.

Annyi biztosnak tűnik, hogy Mazzarri nem fogja hagyni, hogy a közhangulat a csapaton belül átcsapjon nagyképűségbe, könnyelműségbe – leszámítva ugyebár Guarínt, akinek alapból gondjai vannak az agytekervényeivel. Bár a Fiorentina ellen már több helyen is lehetett látni koncentrációhiányt, néhol fegyelmezetlenséget, ez nálam inkább köszönhető annak, hogy egyrészt egy nagyon jó csapattal játszottunk, másrészt divatos fociközhellyel élve hétvégén “kirúgták magukat” a srácok. Utóbbival kapcsolatban: aki focizott valaha, tudja miről beszélek, vannak ennek szinte kivédhetetlen mentális tényezői, főleg fiatal játékosoknál (Juan Jesus baromsága a legékesebb példa).

A trieszti kirándulásunk távolról sem tűnik sétagaloppnak, eddig mutatott játékunk és formánk ellenére sem. A Cagliari viszonylag masszív csapatnak tűnik, láthattuk már, hogy megnehezítették a Fiorentina valamint a Milan dolgát is. Keretükben találhatók izgi játékosok, hogy csak néhányat említsek: a fejeskirály, nagycsapatokat előszeretettel keserítő Pinilla, az eszeveszett gyors és viszonylag technikás Ibarbo, valamint Sau és Nainggolan. Utóbbi kettő sokak szerint már kinőtte a szárdok szintjét, a belga remélhetőleg nem most mutatja meg, miért kellett volna rá kiszórni 10 millió euró feletti összeget.

Rólunk: a múlt hét eleji hírek alapján most nagy valószínűséggel lesz néhány változás a gálakezdőhöz képest, persze nem benítezi szinten – nincs is szükségünk rá, viszont néhány cserére igen. Mazzarri csütörtöki, meccs utáni nyilatkozatából kiindulva Kovacic könnyen a kezdőben találhatja magát Guarín kárára, valamint (kapaszkodjatok meg) Pereira csatasorba állítása sem elképzelhetetlen Jonathan utóbbi két gyengébb fellépése miatt – győztes bomba ide vagy oda. Nagatomot mondjuk szerintem felesleges átvezényelni a túloldalra, a napnál is világosabb mindenki számára, hogy a baloson egy klasszissal minimum jobb teljesítményre képes. Ami még elképzelhető (lehet, hogy csak az én fantáziám szüleménye): Palacio – Icardi csere. Nem valószínű, hogy ártalmas lesz ez a pár változtatás, tekintve, hogy viszonylag hamar elérkezik a vasárnap 15:00 a csütörtök 22:30 után – a Főnök úr ezt természetesen nem is hagyta szó nélkül.

Egy utolsó adalék ahhoz, hogy kutya kemény dolgunk lesz: a mérkőzés játékvezetője signore Rocchi. Többet nem is fűznék hozzá.

A nagy számok törvénye alapján egyébként előbb vagy utóbb összejön egy balszerencsés, rosszul sikerült meccs. Reméljük, nem ma, és lehetőleg minél később, el is hessegetem ezt a gondolatot, álmodom tovább és bízom a csapatban, ők pedig remélhetőleg megtartják az eddig látott mentalitást. Akkor nagy bajunk már nem lehet…