Évekig ontotta magából a taktikai elemzéseket, generálta a vitát mind a posztjaival, mind a hozzászólásaival. Nem múlt el úgy Inter-meccs, hogy ne hagyta volna ott markáns véleményét valamilyen felületen, legyen az komment, vagy komolyabb összefoglaló. Belelátott az aktuális edző fejébe, néha előre megmondta, miért fogjuk elveszíteni vagy épp megnyerni a soron következő mérkőzést. Idővel megcsömörlött, szünetre volt szüksége és hirtelen úgy eltűnt a Népsportról, mint a menyét a föld alatti üregében. Most egy vendégposzt erejéig visszatért. Horas gondolatait olvashatjátok.
A cím akár a Moratti-éra mottója is lehetne. Ez a felfogás vezetett/vezethetett a megannyi rossz, logikátlan és elkapkodott döntéshez, ami az említett úriember regnálására meglehetősen jellemző volt az elmúlt majdnem 20 évben. Mindenesetre ez a mentalitás a lehetőségekhez mérten csalódást keltő eredmények ellenére egy adott színvonalat, egy adott színvonalú csapatot mindig is garantált. A csapat címekért versenyezhetett, lényegében reális esélyekkel, tűz közelben volt, sokszor karnyújtásnyira az áttöréstől. Csak hát azok a fránya, rossz szakmai döntések, és a következetlenség…Mindenesetre ez, a Moratti pénze által létrehozott nívó, a hosszútávú koncepciótlanság szurkolói körökben is mint egy pestisként terjesztette el a türelmetlenséget és annak tüneteit.
Miért is? Dióhéjban, az Inter a triplázás óta egy folyamatosan leépítés alatt álló intézmény lett. Süllyedő hajót, zuhanó repülőt nem túl szerencsés irányítani, ezért is bukott meg három szezon alatt cirka öt edző, és ezért is lett a triplázás idején istenített Brancából, minden hithű interista legádázabb ellensége. Ugyanis mi, szurkolók minden körülmények között elvárunk, az elmúlt időszak koncepciójához(?) mérten pedig komoly kálváriát jártunk, ugyanis egy folyamatosan gyengített csapattól vártuk azt, hogy tartsa egy folyamatosan erősített teljesítményét. (Kitérve zárójelben a már említett, Moratti-féle teljesen következetlen ténykedésére: nyilvánvalóan tudta, vagy legalább is tudnia, sejtenie kellett, hogy ő már nem tudja, vagy nem akarja bírni majd az Inter további finanszírozását. Végig csinált három évet, három szezont folyamatos tőkemegvonással, majd később játékosleépítéssel, aztán mikor már földig rombolta a három éve csúcsok csúcsán lévő birodalmát, megválna tőle, illetve segítséget kér. Tanácsosabb lett volna a triplázás után elindítani ezt a manővert, mikor egyrészről a klub alsó hangon háromszor annyit ért, mint jelenleg, és akkoriban talán lett volna olyan vevő, aki fent tudta volna tartani az Intert a jelentős adósságával és horribilis kiadásaival együtt. Ezzel megmentve a klubot és a csapatot a dicstelen és rekordsebességű zuhanórepüléstől. De nem is Moratti lett volna, ha ez így lett volna.)
Mazzarritól és a jelenlegi kerettől, ergo az Intertől mindenki továbbra is a bajnoki címért való versenyfutást, címeket és eredményeket vár. Miközben a minőséget csak eladja a klub, nem beszerzi. Ennek a kaotikus és logikátlan türelmetlenségi folyamatnak, amit a Moratti-éra generált, az vethet véget, ha a katalizátor távozik a képletből. Ami ha minden igaz, itt van a kapuban. Ha végre lesz koncepció vezetőségi szinten, nem a jelenlegi szakmaiságra legkisebb nyomokban sem utaló helyzet marad, ha fillérekért vásárolt játékosokkal nem a scudetto lesz a kimondott cél, hanem az anyagi csőd elkerülése, már nem leszünk annyira türelmetlenek. Ha az új tulajdonos stabil hátterű klubot akar, racionális célokkal, lassú, ám annál tudatosabb tervekkel, már nyugodtabban ülünk le a mérkőzések elé. Ennyit a tulajdonosi háttérről, szakmaiságról, koncepcióról és a hivatalos kommunikációról.
Mazzarri. Róla azt tudjuk, hogy rendezett és normális munkakörülmények között lassan és biztosan épített egy, bajnoki szinten erős, európai kupaporondra kijutni és ott helytállni képes csapatot. Erre egy Moratti vezette klubnál, legyünk őszinték, nem lesz esélye. Ahogy látni kell azt is, hogy arra sem képes, hogy egyik napról a másikra címeket halmozó gárdát fabrikáljon, amire a jelenlegi Inter kerettel amúgy sincs esélye – tegyük hozzá.
Tehát, amit el kellene várnunk reálisan, az aktuális helyzetből és nem a handabandákból kiindulva:
1.) Vezetőségi szinten egy az anyagi lehetőségekből kiinduló, lehetőség szerint a sportszakmai fejlődés lehetőségét szem előtt tartó, reális koncepció előterjesztése. Ezt perpillanat lehetetlen megtippelni, jelentősen függ az új tulaj anyagi kondíciójától, az Interrel kapcsolatos terveitől, és a klub jelenlegi adósságállományától és anyagi háztartásától.
2.) Ha szignifikáns erősítések idén nyáron már nem érkeznek, akkor az edzőtől elvárható létminimum: legalapvetőbb szintű stabilitás megteremtése, és az irány, a játékkoncepció kézzel fogható tetten érhetősége. Ezen felül egy-egy új poszt és hosszútávon életképes játékos körülrajzolódása, lásd. tavaly a Ranocchia-Juan kettős.
3.) Bármilyen európai kupa-szereplést jelentő pozíció megszerzése. Leginkább a koefficiensek miatt nem szerencsés túl sokáig távol maradni Európától, továbbá a kettős terhelésre alkalmas keret kialakításához jó mérőfok.
Ezek a rövidtávú, idei szezon távlataiban reálisan elvárható célkitűzések. Bajnoki címmel, Bajnokok Ligája-szerepléssel és sztárigazolásokkal kapcsolatos napi füstölgések teljesen hiábavalók, ugyanis ezek nem a jelenlegi Inter lehetőségeibe tartozó témakörök. Persze az új tulajdonos ezt jelentősen megváltoztathatja, mind pozitív, mind negatív irányba.