A múlt héten volt szerencsém a Meazzában megtekinteni a Lazio elleni ‘rangadót’. Szándékom szerint eleve a klubot övező hangulatról írtam volna helyszíni beszámolót, így kapóra is jött, hogy a Curva Nord épp aznap este tette fel Morattinak a 12 kínzó kérdést.
A meccs előtti órákban a stadion körül érthetően nyoma sem volt annak, hogy ott aznap – legalábbis nevében – rangadót készülnek játszani. A könnyed majális hangulatban eszegető-iszogató szurkolók között mutatóba elvonult néha egy rakat rendőr, de egyrészt a két tábor közötti jó viszony, másrészt a hétközi fordulóra tekintettel kevés vendégszurkoló (a vendégszektorban mintegy negyvenen lehettek, plusz elszórva páran a hazai széksorokban) miatt borítékolható volt, hogy aznap nem lesz dolguk.
A stadionban a kezdés előtt kissé nyomott volt a hangulat: a bemelegítés sem váltott ki különösebb izgalmat a körülbelül félházas Meazzában. Alaposan ráült a felvezetésre a már napközben elterjedt pletyka, hogy a Curva Nord az előző két hazai meccset követően – ahol az általános igazgató Fassone, majd a sportigazgató Branca volt a célkeresztben – ezúttal Morattinak címzett protestálással kezdi a mérkőzést. A pletyka alaposnak bizonyult: már a mérkőzés kezdete előtt több ezer szórólapot szórtak szét stadion-szerte az ultrák, amelyen egy kétoldalas nyílt levél szerepelt Morattinak, benne az azóta a sajtót bejárt 12 kérdéssel.
A ’12 pont’ aztán a mérkőzés kezdetén a kanyart beborító transzparens erdőben is előkerült, ha esetleg Elnök Úrnak nem jutott volna a szórólapokból (bár a második gyűrűről szórtak bőséggel a díszpáholyba is). Az addig kissé lagymatag közönség vastapssal fogadta a feliratokat, kétséget sem hagyva afelől, hogy mi az általános vélekedés Milánóban a vezetőség tevékenységéről.
1) Ön szerint miért tapsolta meg az egész stadion a kanyarnak a klubbal kapcsolatos transzparenseit?
2) Miért kérdőjelezik meg azokat az orvosokat, akikkel tripláztunk?
3) Miért része a csapat fiatalítási projektjének a már keretben lévő, vagy a Primaverában nevelkedő fiatalok eladása?
4) Mi értelme van állandóan eladni a játékosainkat?
5) 2010-2013. A világ tetejéről a jelenlegi helyzetig zuhantunk. Más európai klubok példája alapján úgy gondolja, hogy ennek oka pusztán ezen időszak játékosaiban és edzőiben keresendő?
6) Hogy lehet az, hogy a klub minden média-támadással szemben passzív?
7) Az Internél mindig van egy, a farkasok elé vetendő bűnös és egy rakás hír, amit más kluboknál nem látni. Nem lehetne a klub igazgatóságában egy ‘erős ember’, aki az állandóságot képviselné, aki intézné a klub ügyeit és felszólalna a klub védelmében?
8) Miért nem tudtuk meg soha Orialinak az igazgatóságból történt eltávolításának a valódi okát?
9) Miért mondják, hogy az Inter egy nagy család, amikor a valóság ennek éppen az ellenkezője? Nem tűnt fel, hogy mindenki magára és a saját javára gondol?
10) Interistaként hogy engedhető meg, hogy az Internazionale második meze piros legyen?
11) Azt mondta, hogy az álma a Bajnokok Ligája, mint az apjának… most azt mondja, hogy a másik vágya az új stadion… Rendben van, na de az Inter?
12) Miért van az, hogy aki távozik, az Önről pozitívan beszél… de az Interről negatívan?
A kezdő sípszó után viszont nyomban eltűnt a protest-hangulat: a kanyar alaposan rázendített és a mindössze negyvenezres nézőszám ellenére egész jó hangulatot varázsolt a Meazzába. A csapat a körülményekhez képest jól is játszott, de ahogy az ilyenkor lenni szokott, az égvilágon semmi sem jött össze, a végeredmény ismert. Ennek ellenére a szurkolók kedve nemhogy alábbhagyott: a bekapott gólok és az eredménytelen, de elszánt hozzáállás láttán egyre hangosabb biztatásban részesítették a fiúkat (a leghangosabbak talán a 93. percben voltak), a lefújás után pedig állva tapsoltak a csapatnak. Örömteli volt látni és hallani, hogy a vezetőséggel szembeni elégedetlenség a legkisebb mértékben sem jelentette azt, hogy a közönség kihátrált volna a csapat mögül.
Az azóta eltelt szűk egy hét alatt érezhető némi mozgolódás Morattiék részéről, aki rögtön a mérkőzés után azt nyilatkozta, hogy megérti a szurkolókat, erősebb Intert épít és szavak helyett tettekkel válaszol. (A mercatós pletykákra nem térek ki.) A befektetői fronton az őszi kínai üzlet zátonyra futását követően újra úgy tűnik, hogy küszöbön állhat egy újabb megállapodás. Több ázsiai befektetői csoport érdeklődik az Inter résztulajdonossága iránt, Moratti azonban egy dologban hajthatatlan: csak a klub kisebbségi tulajdonrészétől hajlandó megszabadulni, legalább 51%-ot megtart, és az új befektetőkkel az első számú prioritás az új stadion felépítése lesz. Tegnapi hír, hogy a Presidente nagyjából három hetes határidőt adott az érdeklődőknek, hogy végső döntést hozzanak a már hetek, hónapok óta tartó egyeztetések után.
Ami a klub belső struktúráját illeti, egyre többször merül fel, hogy Leonardo visszaköltözik Milánóba és egyfajta általános vezetői szerepet kaphat, azaz ő lenne a szurkolók által hiányolt ‘uomo forte’ (erős ember), aki kifelé képviseli a klubot és összehangolja az egyes részek működését. Ez ugyanakkor nem feltétlenül jelentené azt, hogy a jelenlegi igazgatók távoznak, esetleg csak a hatásköreik alakulnának át, de az sem zárható ki, hogy a brazil ex-tréner pár személycserét is véghez vinne, így egyelőre bizonytalan a szurkolók által egyre többször a pokolba kívánt Branca jövője.