A remény rabjai

A múlt heti Rocchi “bomba” visszaadta a hitemet és azért imádkozom, hogy valamilyen Isteni csoda folytán érjünk oda a dobogó legalsó fokára. Tudom, hogy szar a keretünk, sok a sérültünk, nincs egy karizmatikus edzőnk, a csapat fele még nem is használt borotvát, egy darab 36 éves, a Lazio kispadjáról igazolt támadó van a keretben, de hát mit csináljak? Inter szurkoló vagyok! Nagyon fontos lenne a klub jövője szempontjából, hogy jövőre ne ebben, a véleményem szerint teljesen idióta módon kialakított EL-sorozatban induljunk, hanem igenis legyünk ott a Bajnokok Ligája küzdelmeiben. Győzni megyünk Palermóba!

Miccoliéknak is legalább annyira fontos (ha nem fontosabb) lehet a ma délutáni győzelem, mint nekünk, mivel jelenleg kieső helyén vitézkednek ugyanannyi ponttal, mint a Genoa. A Pescara tegnap kikapott a Nápolytól, így a delfinesek játékát  jövőre már csak, a Juventus által is kedvelt  “B” osztályban élvezhetjük. Persze ez legyen az ő gondjuk, nekünk is van éppen elég. Kezdjük ott, hogy a “szokásos” Forte-Rocchi duó szerepel a nevezettek listáján az attaccanti szót követő kettős pont után. A sérültekből egy eléggé erős kezdőt össze tudnánk állítani, de most egy picit változtassunk a szemléletünkön és ne (magyar szokás szerint) a kifogásokat keressük, hanem a MEGOLDÁST. Nem hiszem el, hogy a bajnokság 18. helyén szereplő Palermo legyőzése MEGOLDHATATLAN feladat lenne. Lehet, hogy ki fogtok röhögni a következő sorok miatt, de vegyenek a többiek példát Jonathanról. Fröcsögve szidtuk (én is természetesen), hogy mennyire egy kétballábas, képzetlen, eszetlen labdarúgó. Követeltük, hogy mutassa meg az útlevelét, mert nem akartuk elhinni, hogy Brazíliából érkezett. Néhány “produkcióját” követően ki is került a csapatból, igazából senkinek sem hiányzott, de a sérüléshullám tetején lubickolva visszaúszott a kezdőcsapatba és nekem az utóbbi meccseken mutatott játéka kifejezetten tetszik. Hátha ma Kuzmanovics lesz a nyerőemberünk! A kezdőcsapatunk valószínűleg az alábbi képen is látható módon (3-5-2) fog kinézni.  Silvestre, aki egy “picit” ismeri az ellenfelünket, a kispadról fog taktikai tanácsokat adni Stamaccioninak, csak ez lehet az oka, hogy Chivu kezd. (nálam az argentin még jobb, mint a román).

Miccolitól tarok egy hangyányit, mert úgy vettem észre, hogy fiaink a “kisvárosi” sztároknak mindig ajándékoznak egy-két-három gólt. (Di Natale is általában betalál ellenünk) Talán egyszer Kovacicnak sem lesz írásba adva, hogy: ” Fiam, neked szigorúan TILOS az ellenfél kapujának 30 méteres körzetében tartózkodni! “. Rendben van, hogy mélységi irányító a posztja, de ez olyan, mint a tízparancsolat? Bár azt is sokan nem tartjuk be.  Amiben bízhatunk: Rocchi csak belebotlik megint, Jonathan tartja jó formáját, Kuzmanovics nem tarja rossz formáját, Juan Jesus az őszi lesz, Zanetti meg reméljük, hogy szerzett egy kis protekciót a Pápánál! Májusban jön hozzánk a Lazio és az Udinese, megyünk Nápolyba (hátha addigra nekik már mindegy lesz) és Tőzsérékhez. Elvileg hozható meccsek, a Milan meg reméljük, hogy össze fog omlani. Ha mástól nem, akkor Balotelli petárdáitól!

A Sportklub élőben közvetíti a Juventus torinói vendégjátékát, így marad a görnyedés, de három-négy sörleöblítve néhány Inter góllal azt hiszem, könnyebbé fogja tenni  a gyötrelmek elviselését!