– Az új kisebségi tulajdonos a China Railway Construction Corporation.
– Ki az a Corporation?
– Bunkó vagy, Branca!
Talán nem pont ezekkel a szavakkal jelentette be Moratti, de a lényegen mit sem változtat: a kínaiak már kijöttek a spájzból és az Inter vezetőségében ülnek, a klub kisebbségi tulajdonáért, egy új stadionért és még egyebekért cserébe. Hajtás után magyarázzuk és értékeljük a Presidente húzását.
A triplázás óta minden kék-fekete szimpatizáns a fogát szívja és/vagy szentségeli a vezetőséget a nagy spórolásért, amelyek először az elmaradt erősítésekben, majd később vezéráldozatokban mutatkoztak meg. Morattiék részéről az ezzel kapcsolatos kritikákkal szemben a legtöbbször csak a Financial Fair Play-re történő homályos utalgatások, vagy szűkszavú, szarkasztikus megjegyzések érkeztek, amelyek persze a legkevésbé sem csillapították a népharagot.
Úgy tűnik azonban, hogy minden látszattal ellentétben az öregnek mégis volt egy terve, csak épp szinte senkinek nem szólt róla. Először tavaly ősszel reppentek fel olyan pletykák, hogy esetleg egy távol-keleti befektető érkezhet a klubhoz, kisebbségi részesedést szerezve a klubban. Hivatalosan azonban semmilyen megerősítés nem érkezett ezzel kapcsolatban, és utána hónapokig megint semmit sem lehetett hallani az egészről. Tavasszal aztán ismét előkerült a téma, elsősorban a nyári indonéziai túra kapcsán lehetett hallani olyan hangokat, hogy esetleg indonéz lehet a jövendőbeli pénzeszsák.
Ezzel szemben a befutók a kínaiak lettek. Egy – egyelőre meghatározhatatlan kilétű és összetételű – kínai befektető csoport 15%-os részesedést szerzett a klubban (melyet a tranzakció kapcsán körülbelül félmilliárd euró értékűre becsültek). A részesedésért cserébe ez a befektető csoport, melynek egyetlen azonosítható tagja a hong-kongi székhelyű QSL Sports Ltd., átvállalja a klub adósságának egy részét, képviselői helyeket kapnak a klubot tulajdonló cég izgazgatótanácsában, az irányítás azonban Moratti kezében marad.
Ennek kapcsán szeretnénk eloszlatni egy félreértést: a megegyezés része, hogy a China Railway Construction Corp. 2017-ig felépít egy új stadiont a csapatnak, azonban ez a cég nem része a tulajdonosi körbe beszálló befektetői csoportnak, ők csak egyrészt a leglátványosabb projekt megvalósításáért, valamint az üzlet tető alá hozásáért feleltek. (E tekintetben a bevezetőben is csaltunk egy kicsit.)
Mi lesz a stadionnal?
Bár sok konkrétum még nem került napvilágra, a hírek szerint egy, a londoni Emirates Stadiumot alapul vevő stadion épülhet, körülbelül 60,000 férőhellyel. A helyszín még távolról sem biztos, a legutolsó pletyka a milánói agglomerációban található San Donato Milanese.
A klub anyagi jövőjét tekintve nem kell különösebben részletesen ecsetelni, hogy mekkora előnnyel jár egy saját stadion. Ugyan mindannyian szeretjük a Meazzát, hiszen a történelme és sajátos hangulata feledhetetlenné tette, de az európai elit régen elhúzott Olaszország mellett stadionszempontból. Aki járt mondjuk Angliában, Németországban valamelyik nagyobb csapat stadionjában, az bizony megerősíthető, hogy a Meazza felett igencsak eljárt az idő. Tekintve azonban, hogy a stadion a milánói önkormányzat tulajdonában van, felújításra, újjáépítésre gyakorlatilag semmi esély, miközben évente horriblilis összegekért kell a Milannal felesben bérelni úgy, hogy eközben az egyéb hasznosításokból származó bevételek (koncertek és más rendezvények) az önkormányzathoz vándorolnak.
Mi ez a China Railway Construction Corporation?
A kínai vállalat a világ egyik legnagyobb ingatlanfejlesztő cége, amelynek fő profilja elsősorban a vasút- és metróépítés, de a stadionprojektek sem ismeretlenek számára – az ő nevükhöz fűződik a pekingi olimpiai játékok központi színhelye, a Madárfészek.
Egy szó, mint száz, nem kell attól félni, hogy Sneijderéknek a jövő nyártól masinisztaként dolgoznak a pekingi úttörő vasúton.
Hurrá, akkor most már megint lehet zsákszámra szórni a pénzt játékosokra?
A válasz határozott nem. A kínaiak befektetni jöttek, nem a korábbi, iszonyatos veszteséget termelő pénzügyi menedzselés okozta adósságokat lenyelni, hogy aztán az újratermelődhessen.
A befektető márpedig hasznot is szeretne látni a befektetésén. Egy sportcsapat esetében ennek persze elengedhetetlen feltétele a sikeresség, ezért a hírek szerint néhány tízmillió euróval talán kikerekítik a transzfer büdzsét, de ettől függetlenül a koncepció a spórolós, tudatos építkezésé marad.
Hosszabb távon az a cél, hogy egyrészt az új stadion elkészültével, másrészt a befektető csoport segítségével az eddiginél sokkal jobban kihasznált távol-keleti piacból származó, többszörösére növelt bevételekkel a klub önellátóvá tudjon válni.
Még várhatóak posztok a témában, amint újabb részletek látnak napvilágot a megegyezés részleteiről, illetve a stadion projektről.