Hátulról, mellbe

Lucio szerződésbontásos Juventusba igazolása a jelek szerint nem elégíti ki teljesen a klubvezetést, újra meg akarják erőszakolni a szurkolókat. A spórolás címén kommunikált dupla anális behatolás után egy erőteljes mélytorkost nyomnak le rajtunk azzal, hogy felbontják Julio Cesar kövér számokkal teli kontraktusát is és ingyen elengedik (a Milanba?)

Keressük a szavakat.

A Bayern Münchentől szintén kurta-furcsa mód távozott középhátvéd esete annyival humánusabb, hogy ügynöke ő maga kérte szerződése felbontását a Football Managerből idézve “wants a new challenge” kifogással. Az már más kérdés, hogy szíve és lelke helyett valami ocsmányság leledzik a mellkasa bal oldalán, amiért szembeköpéssel egyenértékű huszárvágással képes a Juventushoz aláírni. Hogy még szarabbul érezzük magunkat, a közelgő brazíliai világbajnokság miatt egészen biztosan übermotivált lesz, ha szeretne egy hazai rendezésű tornán búcsúzni a nemzeti csapattól.

A kapust hiába rémisztgették hetek óta Handanovic érkezésével, ő halálos nyugalommal kiállva a mikrofonok elé maradási szándékáról nyilatkozott. Vagyis, ha ennek ellenére zavarják el Milánóból helyet csinálva a szlovénnek, a magam részéről Lucióval ellentétben rá kevésbé lennék pipa, amennyiben bosszúból aláírna a városi riválishoz. Valamilyen szinten meg lehet érteni: “Kidobtok? Nem kellek? Jó, nesztek akkor, megyek a Milanba!” Ettől függetlenül reménykedem Julio interista mivoltában, mégis csak lehúzott hét évet a kapufák között, a Jezsuita Júdással ellentétben erősebb kötődés fűzi a klubhoz.

Kétmilliót kérek és jövök

Handanovic leigazolása normál körülmények között hurráhangulatot teremthetne, hiszen a Samir fiú évek óta a liga topkapusai közé tartozik, életkora (28) miatt egy-két esetleges kudarcélménnyel teli szezont követően is a bőven eladható tartományban van. Magas, kiváló felépítésű és reflexű, JC-vel ellentében nem vonalkapus, a Serie A egyik (ha nem a) legjobb tizenegyesölője. A 11 millió eurós átigazolási díj (illetve ehhez jön Marco Davide Faraoni játékjogának fele) egy mai csúcskategóriás kapusért elenyészőnek számít – nézzük meg például, mennyiért vette a Bayern – igaz, a fiatalabb – Manuel Neuert vagy a Manchester United David De Gea-t. A fizetése szintén elfogadható, négy évre szezononként kétmillió euró, ami majdnem triplája az udinei keresetének.

Mégis szar az ember szájíze, hiába vagyunk a ki tudja, hányadik szokásos interes válás(ok)nak az elszenvedői. Joggal kérhetjük számon a kommunikáció és a magyarázat teljes hiányát  – elsősorban Lucio esetében.

Branca, Moratti, hm?