Hogy Steiner Kristóf népsportos udvartartása milyen előkészületeket tervez a vasárnapi rangadóra(?) még nem tudjuk, de gyaníthatóan ki lesz osztva Olaszország történetének egyetlen triplázó csapata, úgyhogy előre szólunk itt is, ne tessenek megsértődni vagy komolyan venni a szavaikat – annál is inkább, mert mi sem maradunk ki az oltásból. A Derby d’Italia felvezetéseként azonban előbb egy majdnem napra pontosan hét évvel ezelőtti bajnoki mérkőzést idézünk vissza, méghozzá azt a 2005. áprilisi találkozót, amelyen ezidáig utoljára tudott győzelemmel távozni az Inter a zebrák istállójából Serie A-meccsen.
A 2004/05-ös idény a Juventus mostani produkciójának interes indigós lenyomata volt, hiszen abban a szezonban kapta Roberto Mancini, a csapat akkori újdonsült vezetőedzője a Mister X becenevet a rengeteg unalmas döntetlen miatt.
A 32. forduló hétközi bajnokijára öt mérkőzéses veretlenségi sorozatból érkezett az Inter. Mancini sérülés miatt Materazzira, Adrianóra, Recobára, Burdissóra és Davidsra sem számíthatott, eltiltásának letelte után ismét a kezdőbe jelölte Ivan Cordobát, viszont kihagyta régi laziós játszópajtását, Juan Sebastian Verónt Cristiano Zanetti kárára. De Santis játékvezető sípszavát egészen közelről hallhatta az előző szezon Juve-Interének két hőse, a 3-1-es győzelem alkalmával doppiettázó Julio Ricardo Cruz és gólját szaltóval ünneplő Obafemi Martins. Túloldalon Fabio Capello visszarakta Alessandro Birindellit Gianluca Pessotto, a brazil Emersont pedig Alessio Tacchinardi helyére, így az – akkor még két – B-ligás idénytől mentes futballklub az alábbi összeállításban próbált minőségi szórakoztatást nyújtani: Buffon – Birindelli, Thuram, Cannavaro, Zambrotta – Camoranesi, Emerson, Appiah, Nedved – Ibrahimovic, Del Piero, illetve Toldo – J. Zanetti, Cordoba, Mihajlovics, Favalli – Ze Maria, C.Zanetti, Cambiasso, Kily Gonzalez – Cruz, Martins.
Az első félidő látványos megoldások helyett inkább a kaszabolásról szólt, De Santisnak ötször kellett magához nyúlnia. Futballra emlékeztetőt az Ibrahimovic-Toldo páros nyújtott leginkább, előbbi fejesét védte bravúrral utóbbi. A Juve-gyilkos Cruz ismételten rászolgált második legismertebb becenevére a 25. percben, amikor Zé Maria rajzolni való beadását stukkolta a nála vagy két fejjel kisebb Birindelli szorításban Buffon kapujának bal sarkába.
A tartalékosnak kis jóindulattal mondható Inter védekezésre és Martinsra épülő kontrákra berendezkedve végig kontrollálva a meccs hátralévő részét viszonylag könnyedén tudta tartani előnyét. Egyedül az első játékrész vége és a második dereka okozott igen kellemetlen perceket: Camoranesi és a svéd-bosnyák-horvát került a legközelebb ahhoz, hogy elszomorítsa a szuperprodukciót nyújtó Ferencet, aki a mérkőzés legjobbjaként a kapufa segítségével tiszta tudott maradni végül.
Ami az egyéni értékelést illeti, GDS vagy CDS archívum helyett ezúttal 7 évvel ezelőtti kissé modoros önmagamat idézem.
Toldo (7) jó néhány bravúrja miatt a legvastagabb szeletet kapja a győzelmi tortából. J. Zanetti (6) a minőségi szélsőhátvédek versenyében sima győzelmet aratott az idény közepi Favalli szintjén megrekedt Zambrotta felett. Cordoba (7) mindenbe belefejelt, ami felé jött, igazi vezéregyéniség és a diadal fő letéteményeseinek egyike volt. Mihajlovics (6) minden csibészségét és rutinját kihasználva jó sok szabadrúgást harcolt ki. Favallit (6) egy rossz szó nem érheti: a második félidőben még előre is kalandozott! Zé Mariaról (6) annyit, hogy ilyen beadást, mint amit a gól előtt ficcentett, csak Beckhamtől látni, C. Zanetti (6) a két feka tesóval felvette a küzdelmet, sőt, játékban többet is mutatott tőlük. Cambiasso (6.5) kapta fel Veron és Sztankovics hiányában a földre esett karmesteri pálcát. Magbiztos labdakihozatalok, finom cselek, szerelések – azaz a szokásos Csucsus játékot tolta. Viszlát, Davids! Kily Gonzalez (5) az elején még hagyján, de amit utána művelt, azért villamosszék jár. Cruzt (6) elég lenne csak a torinói Juve-meccseken pályára küldeni, Martins (6) amíg bírta erővel, nem hagyott egy percnyi nyugtot sem a védőknek. Kár, hogy nem kapott igazán használható labdát. A cserék keveset játszottak.
Szemezgessünk a mérkőzés utáni propaganda nyilatkozatokból. „Fontos és megérdemelt győzelmet arattunk, a csapat jól játszott. Soha nem könnyű Torinóból három ponttal távozni. A lehető legjobb helyen akarjuk zárni a szezont, félretéve a negatívumokat minél több sikert aratni.” Javier Zanettit eltanácsolnák a Showder Klub castingjáról, az tuti. A mesteredző legalább szakmázott kicsit: – „Elég mély kerettel rendelkezünk, így nyugodtan tudok komolyabb változásokat véghez vinni egy-egy mérkőzés előtt. A legutóbbi meccseken például Kily Gonzalez és Zé Maria játszottak a középpálya két szélén, ráadásul remekül. Rátérve a mai játékunkra, az első félidőben teljesítettünk jobban, az ellenfél akkor lőtte a kapufáját, amikor eggyel kevesebben voltunk épp ápolás miatt. Jobban ki kellett volna használnunk a második félidőben a kitámadó Juventus által szabadon hagyott területeket. „