Vasárnap délután ismét reménykedve ültem le a gép elé (én hülye), hátha szórakozom egy jót, vagy ha nem, legalább egy kiszenvedett győzelemnek örülhetek. Hiú ábránd volt…
Mivel ez az idény már így is egy rakás bűzölgő kula nagyon rossz, túl bőlére nem eresztem az értékelést engedelmetekkel. Szerencsére a mérkőzés színvonala igazodott ehhez a koncepcióhoz, olyan kevés esemény történt a 90 perc alatt, hogy egy kis lábjegyzet elég lenne az összefoglaláshoz. Mindent elmondt a történésekről, hogy a tiszta játékidő alig lépte át a 45 percet…
Jellemző, szegény embert még az ág is húzza, sok lúd disznót győz, ésatöbbi. Sorolhatnánk még a jelzőket, szólásokat, közmondásokat, akkor is itt lyukadunk ki: senkit nem lepett meg, hogy Diego Milito kihagyta azt a tizenegyest, amivel jó eséllyel behúztuk volna a 3 pontot. Több említésre méltó esemény nem is igazán történt ebben a félidőben egy Samuel-fejesen és néhány ígéretes Obi-elfutáson kívül.
A második fele is körülbelül hasonló ‘izgalmakat’ tartogatott, azzal a különbséggel, hogy volt egy ordas nagy mázlink a Lúcio-Gabbiadini esetnél… Ha ott Gava befújja a büntetőt, egy szót sem szólhattunk volna, viszont feltehetőleg szégyenszemre ismét 0 ponttal tudtunk volna le egy Meazza-béli összecsapást. Az öreg próbált így-úgy belenyúlkálni, de nem igazán jöttek be a változtatások, csak még statikusabbá vált a csapat. Mondjuk merítési lehetőség híján… Szomorú hónapokat élünk.
Júlio César – Végre kapott gól nélkül hozta a meccset, magabiztos volt, Gabbiadini fejesénél pedig még egy bravúrszerűséget is bemutatott. (6)
Maicon – Sok meggyőződés nem volt benne. Néha megpróbált megindulni, de olyan enervált és középszerű volt a játéka, mint azt az utóbbi hónapokban (sajnos) megszokhattuk… Egy az egyben szinte nem is képes már megverni senkit támadásban, ellenben őt egész könnyen forgatják meg hátul. (5)
Lúcio – Bemutatta a szokásosat, nem is egyszer -tudjátok, miről van szó-, emellett vétett néhány helyezkedési hibát is, és ha a bíró nem hülye, akkor befújja a tök felesleges és ütemtelen szabálytalanságát Gabbiadinivel szemben. A hab a tortán, hogy volt egy erősen kiállítás-gyanús kaszálása, szintén megúszta. (4,5)
Samuel – Sallangmentesen, hiba nélkül játszott, volt egy igen fontos taktikai faultja, tőle ilyen játékot várunk, nem többet, nem kevesebbet. (6)
Nagatomo – A küzdőszellem szokásosan megvolt, rajta legalább lehet látni, hogy érdekli az eredmény, és tesz is érte. Más kérdés a játék színvonala, ott ismét a védekezőmunkát lehet joggal kritizálni. (5,5)
Zanetti – Ő is megvillantotta a trademark-megmozdulásait, és becsülettel hajtott – persze csapatkapitányként nem is várunk el mást tőle. Ennek ellenére középpályára néha bántóan kevésnek tűnik, főleg amikor középre keveredik. (5,5)
Poli – Rajta is lehetett látni a tüzet, a minden áron való győzni akarást, ez emeli mostanság a legjobb középpályásunkká, még ha olykor nem is megy neki a játék – tegnap nem így volt, a csapat legjobbjaként funkcionált, amíg el nem fáradt, és le nem cserélte Ranieri – kivételesen jogosan. (6,5)
Castaignos – Kis idő jutott neki, ennyi alatt – bár próbálkozott becsülettel – nem tudta megváltani a világot. (-)
Cambiasso – Átlagos, szürke teljesítmény, még mindig nem hasonlít arra a Cuchura, akit látni szeretnénk. (5,5)
Obi – Ismét kellemes meglepetést okozott, határozott, kapura veszélyes volt, védekezésben sokszor segített vissza Nagatomonak, az ő cseréjét viszont nem értettem, a gyorsaságával még okozhatott volna gondot az Atalantának. Polival karöltve nyújtották a legjobb teljesítményt. (6,5)
Faraoni – Ő nem szélső középpályás, bármennyire is próbálja vele elhitetni Ranieri. Kiharcolt egy szabadrúgást, ezen kívül szinte semmi nem maradt meg belőle. (-)
Milito – Úgy tűnik, csak pillanatnyi fellángolásai vannak… Botrány, hogy még mindig odaállhat egy büntetőhöz – ahogy odaállt és nekifutott, látszott, hogy ki fogja hagyni. Az a meglévő kicsi önbizalma oda is lett, gyenge volt a lecseréléséig onnantól. (4,5)
Zárate – Továbbra is reménytelennek tűnik, bár most legalább kiharcolt néhány szabadrúgást, Carmonát be is sárgázta (persze ezekkel sokra nem mentünk). (5)
Pazzini – Az első félidőben focistára emlékeztető mozdulatai voltak, mezőnyben is hasznos volt, kiharcolt egy tizenegyest, a második játékrészre viszont teljesen eltűnt. (5,5)
Ranieri – Összedobta az atomunalmas 4-4-2-t, olyan is lett tőle a meccs színvonala, ha úgy vesszük, kicsin múlott, hogy nem nyertünk. De a győzelem ismét elmaradt, így nem lehet nem elmarasztalni. Ismét. A Forlán-ügy ismét felvethet pár érdekes kérdést. (5,5)
A végére jöhet a mostanság sokat hangoztatott, kis kiegészítéssel: reménykedjünk a jobb folytatásban… Nyártól.