A vasárnapi Catania elleni meccs igen érdekes adalékot szolgáltatott a csapat mélyrepülésének okainak kereséséhez. Ranieri véletlenül vagy tudatosan, de totálisan beledurrantott a probléma közepébe. Vagy all in jelleggel cserélte a belsőtengelyt, vagy a problémát éles szeműen kiszúrva, mindenesetre ugrásszerű változás történt a csapatjátékában. Motta távozása óta egyre mélyebb krízisből igazából a vasárnapi utolsó 20 perc játéka mutatott csak kiutat, és ez volt az egyetlen felcsillanó reménysugár az elmúlt több mint egy hónap kilátástalanságában.
Rengeteg mindenben kerestük az összeomlás igazi okait. Motta távozása fontos láncszeme ennek, de önmagában nem elég. Alvarez kiesése felborította a 4-4-2-őt, de ez sem igazi válasz a problémákra. Sneijder beilleszthetetlensége szintén nem feltétlenül fedte a dolgokat, ezek a történesek estek nagyjából egybe a zuhanórepülés kezdetével. Viszont a Catania elleni bajnoki egy új probléma irányította a fókuszt: a középpálya közepére.
Catania hozhatja a labdát a középpályánál. Cambiasso és Palombo hátrál, Nagatomo szokás szerint méterekkel lemaradva az emberéről. Faraoni Lucio mellett, Forlán pedig a kép szélére belógva kocog visszafelé. A labdás játékos semmilyen szinten nincs nyomás és kontroll alatt.
A labdás ember egészen a kezdőkör közepéig megy, Cambiasso és Palombo továbbra is csak hátrál, nem avatkoznak közbe. A védelem szétszakad, Faraoni és Lucio lesre állítással próbálkozik, a védelem baloldala viszont nem reagál, Samuel és Zanetti is beragad, Nagatomo fegyelmezetlensége most üt vissza igazán. Legkönnyebben a labdás játékos környezetének zavarásával lehetett volna megoldani vagy elkerülni a szituációt, ami végül további egyéni és csoportos hibákhoz vezetett. Ebből született a vezető gól.
Ebből a szituációból ugyan nem született gól, csak ziccert tudott kialakítani a Catania. Faraoni elkolbászolt, Palombo zárt ki a helyére a szélre, középen senki, Lucio sprintel ki a falból, Cambiasso behátrálva teljesen. Almiron, a labdás játékos, és az ellenfél irányítója teljesen zavartalanul a tizenhatos előtt. Az Inter óriási reakcióhátrányban, és kiszolgáltatott helyzetben. Itt inkább helyezkedési hibákról és fegyelmezetlenségről beszélhetünk, viszont a középpálya krízise jelen van továbbra is.
Samuel egész egyszerűen megunva a középpálya totális inaktivitását, elhagyja a pozícióját és megtámadja a labdás embert, kb. 40 métert futva ehhez. Attól függetlenül, hogy ez veszélyes, teljesen igaza van. Sneijder, akinek ezen a területen zavarnia kéne az ellenfél labdatartását, indifferens helyen van, Cambiasso és Palombo is távolról követi az eseményeket.
A Catania játékosa kihasználva helyzeti előnyét, hogy az ellenfél játékosa lendületből ront rá, lefordul róla és előre indul, megteheti. Sneijder továbbra sem szándékozik segíteni, ahogy a Cambiasso-Palombo kettős is csak hátrál és hátrál, a meccsen belüli szokásaihoz híven.
A védekezés legfőbb problémája ez volt, hogy a labdaszerzés borzasztó nehézkes volt, és rendre kiszolgáltatott helyzetbe hozta a hibákra hajlamos és távolról sem egységes védelmet. Poli és Obi beállításával a Cambiasso, Palombo kettős helyére sok mindent megváltoztatott.
A két fiatal játékos sokkal agresszívebben lépett fel a középpályán, ezáltal sokszor sikerült megzavarni az ellenfél labdajáratását, legfőképp labdát szerezni, sokszor egészen magasan.
Itt már 4-2-3-1-ben játszik a csapat, Obi együttélve a játékkal megtámadja az ellenfelet. Az ellenfél térfelén sikerül labdát szerezni, ebből láttunk borzasztó keveset Cambiassóéktól. A labdaszerzés után egy gyors fordítással Milito már gólhelyzetben is volt.
Egy másik példa érzékeltetve a középpályán tanúsított agresszió közötti különbséget. Poli és Obi is támadják és zavarni próbálják a védelem előtti játékszervezőt. Bár sok esélyünk nincs, ez már a meccs hajrájában történik, a szélek lezárása itt már nem működött, Militónak és Forlánnak valószínűleg már ereje sem volt visszazárni és itt már támadni kellett. Mindenesetre a halogató és aktív közbeavatkozás közötti különbség jól látszik a képen.
Sneijder késve jön vissza az emberrel és sikerül gólhelyzetet kialakítania a Catanianak, de maga a középpályás jelenlét mégis teljesen eltér a meccs döntő hányadában mutatottnál.
Motivációról lehet vitatkozni, részben itt is különbség van a meccsen egymást váltó két belső középpályás között, viszont nem ez a döntő faktor, és ez önmagában nem feltétlen elég a dicsőséghez. Egy fiatal és egy rutinos játékos között teljesen egyértelmű, hogy jelentős fordulatszámnyi különbség tud lenni. Viszont egyik nem jobb a másiknál, egyik szituáció az agresszivitást kívánja meg, egy másik pedig az intelligens közbeavatkozást. Ettől függetlenül a rutinos középpályásainknak leginkább fizikai képességeiknek rohamos csökkenése a kiváltó oka a középpályán tapasztalható inaktivitásnak és közbeavatkozás képtelenségnek. Az érem másik oldala, hogy például Obi hiába terem ott mindenhol, és van óriási fizikai és sebességi fölényben bárkivel szemben az idősebbek közül, ha legtöbbször rossz helyen teszi ezt. Poli mellőzésére pedig eddig sem voltak ésszerű érvek, ezek után viszont gyakorlatilag bűnnek tekinthető lesz a mellőzése.
Ettől függetlenül elképzelhető, hogy a Chievo elleni mérkőzésen meg lehetne próbálni egy agresszívebb, gyorsabb, de egyéni és helyezkedési hibákra inkább hajlamos középpályát kiállítani, akár a két említett fiatallal. Valószínűleg ez másmilyen problémákat fog generálni, mert láthatjuk, hogy komoly szervezési, egységbeli gondok vannak, kevésszer sikerül csapatként jól reagálni egy-egy felmerülő problémára. Viszont a fiatalok erőltetése vezethet valahová, míg – ahogy a mellékelt ábra is mutatja – a másik verzió csak a lassú fulladáshoz. Bár összességében mindegyik köztes megoldás, nem az igazi aranyközép.