Az eredményt látva úgy tűnik, hogy sima vereséget szenvedve estünk ki tegnap este abból az egyetlen sorozatból, ahol reális esélyünk volt a végső győzelemre. Ez persze nem fedi a valóságot. A Napoli semmivel nem volt jobb, egy kicsit döcögős, ráérős meccset vívott a két csapat. Az állítólag távozóban lévő Motta gyermeteg hibája a meccsbe került, más kérdés, hogy amiért tizit adott a bíró, ott nem történt kontakt. Nem feltétlen tragédia, hogy kiestünk, a BL-hely sokkal jobban kell, viszont úgy néz ki, meglesz kb. fél évtized után az első zero tituli szezon.
Ranieri úgy tűnik, Sneijdert csak a kupára tartja érdemesnek, a Genoa meccsen 80 percet kapott, a derbin mégis csak a hajrára jött, a Lazio ellen megint csak egy félidőt kapott, most kezdett. Rani bácsi képtelen elszakadni a 4-4-2-től, így most megint azt figyelhettük, hogy Sneijder gyakorlatilag csatárt játszik Milito mellett. Természetesen nem is ment neki a játék. Egyrészről túl mélyen és biztonságra játszott a csapat, nem igazán sikerült a középpályán labdát szerezni csak a védő harmadban, ember nem volt, aki felvigye a labdát, így Milito és Sneijder minimum 3 emberrel a nyakán sokszor egészen a félpályáig visszajött, borzasztó távol a kaputól. Volt egy-két kontra lehetőségünk, Obi és Motta léptek fel egyedül a támadásokhoz, Maicon nem erőltette túl magát. Pontatlanok voltunk, az utolsó passz sosem érkezett meg időben, ezekben az akciókban több volt. Chivu kapott meglepetésszerűen lehetőséget, most talán a szokásosnál is bizonytalanabb volt, bár a második félidőre valamelyest feljavult.
Inkább az Inter térfelén zajlott a meccs, a Napoli kezdeményezett, de az igazi átütőerő hiányzott. Félidőben az addigi egyik legjobb Obi jött le, egyértelmű volt a helyzet, az offenzívát növelni kell, Milito és Sneijder nagyon egyedül voltak, a holland ráadásul borzasztó szétszórt volt, érkezett Alvarez. A kis fapapucsos idegesen játszott, csapkodott, hisztizett, rugdosódott, egy pirosat igen nagy mákkal úszott meg, Garganót brutálisan letalpalta. Nem mellesleg, végre sikerült kipróbálni a régóta várt karácsonyfa felállást. Motta kezdett a saját tizenhatosa előtt forgolódni, ahelyett, hogy felszabadított volna, megtámadták, el is vesztette a labdát a tizenhatos előtt, majd korrigálva a hibáját, próbált közbe avatkozni, de Cavanit nem érte el, viszont azt igen, hogy a spori tizit adjon. Cavani ki is használta a büntetőt, 1-0. Alvarez továbbra is hebrencs, viszont sokkal jobbak vagyunk vele előrefelé, az 56. percben adott is egy kiváló zsugát Militónak, aki ugyan eljátszotta a tizit, de annyira adható volt, mint Cavanié a túl oldalt. Ekkor már Maicon is aktivizálta magát, át-át jött az ellenfél térfelére, de nagyon ráérősen játszott, kb 60%-on pötyögött.
Közben Sneijder adott végre egy igazi sneijderes passzt Alvareznek, ziccer volt, és sikerült is kihagyni. Sneijder a meccs végére nagyon felpörgött, tarthatatlannak bizonyult, de nem csak a Napolinak okozott gondot, hanem saját csapatának is, mert eléggé öncélúan játszott, mindent rálőtt, és rendre csak a lövőhelyzetet kereste. Ez egyébként az egész csapatra jellemző volt, hogy csapkodott a játék, mikor az összjátékot keresték, akkor rendre tudtak valamit építeni, de legtöbbször Alvarez és Sneijder is inkább rábombázta, Maicon meg beívelte ad hoc jelleggel.
Motta helyére érkezett a végére Zarate, 4-2-3-1-re módosult a felállás. Zarate csinált egy jó szólót, de igazából érdemben nehéz róla beszélni, nem igazán volt játékban, labdát sem kapott. Egyre jobban nyomott az Inter és ahogy ilyenkor lenni szokott, jöttek hazai oldalon a kontrák. Pandev is pályára lépett Lavezzi helyett, neki is akadt lehetősége a gólszerzésre. Végül Cavani verte meg viszonylag csúnyán az addig nagyot játszó Ranocchiát és állította be végül a 2-0-ás végeredményt, gyakorlatilag már közepet kezdeni sem maradt idő.
Összességében nem játszott rosszul a csapat, legalább is semmivel nem volt rosszabb, mint a Napoli. Pozitívum, hogy eddig hullámzót nyújtó játékosok jól teljesítettek, főleg Obi és Ranocchia és egyértelművé vált, hogy Sneijder-Alvarez-Milito háromszögben lényegesen több van, mint ha az egyik támadó középpályás helyett Pazzini lenne. Ettől függetlenül Ranieri több mint valószínű, nem így gondolja, bajnokikon és nem hátrányban valószínűleg nem fogja meglépni, hogy 2 kreatív ember legyen a pályán, pedig Pazzini mezőnymunkájáért és összjátékban való használhatóságáért baromira nem kár. Így, hogy gyakorlatilag cím nélkül maradtunk, mindenképpen oda kell érni a BL-helyre.