Addig üsd a vasat, amíg meleg. Jelen esetben ez a vas a Lazio volna, s bármennyire is tiszteljük a világoskék sasokat, számunkra a BL-helyhez elengedhetetlen a hazai győzelem. Pláne, hogy az egyik nagy riválisunk idén a Lazio, s így lesz számukra is különösen fontos ez a mérkőzés, a forduló rangadója. A pokol színeiben pompázó szomszédok megverésével felültünk egy olyan hullámra, mely már az ellenfelek számára is látható, így minden egyes rivális óvatosabban kerülget majd minket, mint az a bizonyos cicus azt gusztustalan pépesített ételszerűséget. Most kiderül, hány orcája is van Ranieri Interének, hogy képes-e újat mutatni az öreg üstfoltozó.
Valljuk be minden adott ahhoz, hogy erről többet tudjunk meg: egy derbi győzelem után, hazai pályán fogadunk egy erős riválist, akit a céljaink érdekében le kell győznünk. Ellenben a Lazio nincs győzelmi kényszerben, így a labda a mi térfelünkön pattog. Mármint elméletben, gyakorlatban reméljük fordítva lesz.
Katartikus élmény volt a Milan elleni győzelem, akármennyire is passzív volt a játékunk, akármennyire is fájt, hogy a kettőből az egyik kreatív emberünket Chivura cseréltük (na, de mégis: Chivu?) és akármennyire is az a véleményem, hogy ez nem minden esetben ismételhető meg. Magyarán nem csak rajtunk múlt, hogy győztesen jöttünk ki a meccsből, mert ennek a passzív és mindenféle ötletességet nélkülöző Milannak is volt nem egy olyan helyzete, melyet az újravakolt betonfalunk pislogva imádkozott a kapu mellé. Nem károgunk, csak, ugye minden jóban van valami rossz várjuk a fejleményeket. Néhány apró kérdéssel a fejükben.
Vasárnap a római gárdát fogadva mi leszünk a tapasztalt, negyvenes macsó, ők pedig az ártatlan szűzike. Legalábbis optimális esetben ennek a felállásnak kell teljesülnie. A macsó célja, hogy minél előbb felrángassa puha bőrbútorokkal berendezett legénylakásába a leányzót, hogy ott azt csinálja vele, ami az emberek cselekedeteinek első számú mozgatórúgója. A félénk lány azonban túl korainak érzi a dolgot, ezért nem, hogy a bugyija levételére, de még az úriember meglátogatására sem hajlandó. A macsó rámenős kell, hogy legyen, új trükkökkel elcsavarhatja a lány fejét. Körülbelül ilyen a mi helyzetünk, azt leszámítva, hogy fogalmunk sincs, hogy a csapatunk macsó arca létezik-e. Illetve persze, hogy létezik, amikor olyan részeg, kikapós luvnyákat kell elkapni, mint a Parma. De, ha minőségibb falatról van szó, mint a Lazio?
Rá leszünk kényszerítve arra, hogy egy kifejezetten erős, tapasztalt játékosokból álló riválist, kezdeményező szerepet felvállalva fektessünk két vállra. Mert kétségünk se legyen afelől, hogy a sasoknak (Aquile – milyen szép nevük van) jó az iksz, főleg idegenben. Nem várhatjuk ölbe tett kézzel, hogy jöjjenek, nem is fognak. Ráadásul a trükkjeink nagy részét ismerik már, akármennyit is hódítottunk velük a múltban, nem mindegyik újrahasználatos. Legalábbis benne van a pakliban, hogy nem mindent tudjuk felhasználni egy jobb csapat ellen, magyarán kéne új is.
Tudják, hogy Alvarez ügyes gyerek, és, hogy balról húz be középre. Tudják, már hogy Milito egy udvari bolondnak öltözött Herceg és nem fordítva. Maiconról illetve a vélhetően csereként számba vett Sneijderről nem is beszélve. Ennek ellenére a Gazetta szerint megint csak 4-4-2 érkezik, balján Alvarezzel, elől a Milito-Pazzini duóval. Utóbbi ritka szerencsés ember, meg kell hagyni. Kevesen számítanának rá kezdőként az utóbbi meccsek botladozását látván. Kivéve Claudio Ranierit. Nehezíti helyzetünket, hogy Thiago Motta kipontozódott, így helyét Zanetti veszi át a pálya közepén, egy passzolóval kevesebb. Capitano pozíciójába meg egy Lazio-nevelés, Faraoni kerül.
A kezdő a Genoa meccs tükrében reális, és kiszámítható. A törpe tulipánunk még szokja az új módit, így a második félidőben állhat be, Forlán kedvenc milánói tevékenységének hódol, Muntari hazalátogatott és reméljük ott is marad. Ezen kívül Sztankovics és Coutinho sem most fogják gyarapítani hihetetlen mennyiségű játékpercüket.
Két meccs fog mindig felderengeni a Lazio elleni csaták közül, a két legszélsőségesebb élmény. Az egyik két éve volt, mikor mindent latba vetve sem tudta megállítani a Biancocelesti a fergeteges rohamainkat, a másik meg immáron tíz éve, amikor sajnos, nem csak megállított, de le is rúgta ölelő karjainkat a Scudettóról. Ma valahol a köztes szférában vagyunk, egy igen ígéretes presztízs csata küszöbén, ahol először a szezonban megmutathatjuk, hogy micsoda férfiasság lakozhat egy öregedő macsóban.
Internazionale: Júlio César- Maicon, Lúcio, Samuel, Nagatomo- Faraoni, Zanetti, Cambiasso, Alvarez- Milito, Pazzini.
Lazio: Marchetti- Zauri, Biava, Dias, Radu- Gonzalez, Ledesma, Lulic, Hernanes- Klose, Rocchi.
A két klub, szurkolótábor és népsportos blog közti jó kapcsolatot ápolva fogadjátok szeretettel a Biancocelesti két szerzőjének a mérkőzéssel kapcsolatos gondolatait:
– Ez a meccs még akkor is nagy rangadó lenne, ha nem az Inter lenne jelenleg a legjobb formában. Elég egy pillantás a táblázatra, ott a magyarázat. A milánóiak formájával viszont nehéz lesz mit kezdeni. Amitől leginkább tartok, az a hazaiak védelme, illetve védekezése. Maicon újra fontos eleme a játéknak, a Lucio-Samuel kettős pedig korunk egyik, ha nem a legjobb párosa (még úgy is, hogy egyikük sem most van a csúcson). Eggyel előrébb se sokkal gyengébb a csapat. Bár most némi reményre adhat okot, hogy Motta nem játszhat, de a Zanetti-Cambiasso páros megtoldva Poli játékával még így is erősnek tűnik. Raneri egyszerű, ám annál hatásosabb taktikai húzásokat tudott húzni mostanság. Az Inter csapatként, egységesen működik, a szervezettség pedig hozza is az eredményeket. Ahogy Ranocchia nyilatkozta, Ranieri első dolga az volt, hogy elérje, a csapat ne kapjon gólokat, a többit az elöl lévők majd valahogyan megoldják. Ez a tűzoltás idején – ősszel – teljesen rendben is volt. Sneijder hiányában a csapat erre épített, most pedig akár tovább is vihetik ezt a fonalat, a masszív védekezésből indulva van néhány játékosuk, akik képesek meccseket eldönteni. Egy jól működő csapatot kell feltörnie a Laziónak. Ez optimális körülmények között is emberes feladat lenne. A várható 4-4-2 előtt azonban értetlenül állok, ez a forma számunkra felejtős, mert előrejátékban minimálist nyújt. De ha 4-3-1-2 lesz a gyakorlatban, jobbak lehetünk. A védelmünk összeállítása aggasztó, amennyiben Zauri bekerül. A középpályásainkon nagy hangsúly lesz, Alvarez bemozgásainak levédekezése alapvetően fontos. A támadó(k) őrzését pedig felesleges külön kiemelni. Arra kíváncsi vagyok, Sneijder mennyi időt és milyen szerepet kap, és ezzel mennyire lesz veszélyesebb az Inter, mint nélküle. A Lazio részéről pedig leginkább arra, hogy ha Klose és Rocchi őrzését megoldják a hazaiak, a többiek mit mutatnak majd. Kevés gólt várok a meccstől. (SSLaci69)
– Nem szeretem az Inter-Lazio meccseket, túl nagy a barátság és tavaly, mikor nyertünk, én éreztem magam kellemetlenül. Most az Inter az esélyesebb, nem tudnám megmondani, hogy mikor nyertünk utoljára ellenük a San Siroban. Ranieri tud valamit, persze ettől függetlenül ő örök vesztesnek számít, de pesszimista vagyok és úgy gondolom, holnap ő fog nyerni. Reja amúgy se a rangadók embere. A legfrissebb Lazio kezdő 4-3-1-2. Zauriban én még mindig hiszek, ha meccsbe jönne, igen is jó alternatíva válhatna belőle, nálunk anno jó volt, Fiorentinánál BL-ben játszott, Doriával volt egy 4. helye, stabil kezdő volt mindenütt, ne várjunk tőle csodát, de ne is temessük, ha hibázik. Gonzalez-Ledesma-Lulic hármas kényszer szülte trió, de hetek óta így játszanak egyre jobban szerintem. Elől meg Hernanes és a két rutin-róka Klose-Rocchi. Nem mondom, hogy nem örülnék ha Honda/Arsavin/Casemiro/Dzagojev a mi játékosunk lenne már, nagyobb sanszot látnék a győzelemre. Egyébként sírni tudnék, ha megnézem az Inter kezdőjét és látom Faraoni nevét ott, kár volt eltékozolni őt. Lényeg a lényeg, kevés esélyt látok a győzelemre, mivel ennyi sérültünk van és a támadójáték még vérszegény, lehet nem szép dolog, de álljunk be sündisznóba és legyen inkább az a cél, hogy nem kikapni, mint nyerni. (marciab)