Gyakorlatilag a Parma meccs kérdéseinek lényegi eldőlése után már egyből kezdődött is az agyalás, hogy mi lesz a Milan ellen, hogy kéne és egyáltalán. A kommentek között már érkeznek a egyéni vázlatok az ideális felállást illetően, megy a matek, hogy ki kerüljön ki, ki kerüljön be, kit kéne ki helyére, mikor és hogyan. Lényegében két alappillér (Sneijder, Forlán) most is hiányzik, elképzelhető, hogy hiányozni is fog a kezdőből, viszont egy alternatív és félig-meddig kényszer felállás és kezdő, teljesen működőképessé vált az elmúlt fordulókban. Legnagyobb kérdés, hogy megpiszkáljuk-e ezt, megpróbáljuk beleerőltetni valamelyik, vagy mindkét kérdéses állapotú és formájú nagyágyút, vagy meghagyjuk a stabilnak tűnő B-tervet főmanőverként.
A kőbevésett 4-4-2 vs. a rombusz középpálya. Akár lehetne ez is a poszt címe, lényegeben ugyanis taktikailag erről lenne szó. Ranieri addig kevergette a lapokat, míg végül egy tető alá hozta saját ars poeticáját és a keretnek leginkább fekvő felállást. Ezt úgy oldotta meg, hogy egy rombuszhoz illő kezdő tizenegyet 4-4-2-ben pakolt fel a pályára. Mivel nincs igazi szélsője, így az egyik szélsőutánzat (Zanetti, Faraoni), a középpályát stabilizálja befelé mozgással és az újabban visszatért Maicon fellépegetéseit biztosítja. A másik oldalon pedig a csatár mögé bemozgó embert tette – ez volt már Coutinho, Poli és manapság az egyre pofásabb formát fogó Alvarez. Ranieri klasszikus szélsős felállásokkal próbált operálni (4-4-2, 4-1-4-1) de mivel igazi szélső nincs, így ezek eléggé korán be is fuccsoltak, ezért kellett létrehozni ezt a jelenlegi hibridet. Ami tökéletesen működik, utóbbi 5 meccs behúzva, egyetlen egy kapott és 13 szerzett góllal.
A Milan felállása Allegri érkezése óta gyakorlatilag minden meccsen ugyanaz. 3 labdaszerző, egy feltolt középpályás és két támadó, mérsékelt szélső védői támogatással. Az Inter jelenlegi hibrid 4-4-2-je lényegében tökélesen lefogja ezt a felállást. Az első hibapont a Milan középpályás létszámfölénye lehetne, ugyanis középen a Cambiasso-Motta-Zanetti hármasra jut majd Boateng, a visszalépegető Robinho, Nocerino és Seedorf vagy Aquilani. Alvarez a fellépő Abatéra kell, hogy alapesetben figyeljen, viszont többnyire kelleni fog, hogy besegítsen középre, és ezt az esetek többségében meg is teheti majd.
Egyébként a létszámfölény, csak akkor fog tudni érni valamit, ha sikerül eljuttatni hozzájuk a labdát. Ha a Motta-Cambiasso páros valamelyike agresszíven támadja majd Boatenget, a másik két (Zanetti és Cambiasso) középpályás pedig felveszi Nocerinót és Aquilanit, akkor marad a szélre kijátszás Abatének vagy Zambrottának, amire a 4-4-2-es felállásnak köszönhetően tud majd reagálni az Inter, vagy marad majd Aquilani jóvoltából a bellöbbölgetés és a felrúgások, amik lényegében csak Ibrahimovicot kereshetik majd, akire Lucio vagy Samuel fog figyelni, lényegében szintén egy kontroll alatt tartható játékelem ez is.
Az Inter problémája az ész nélkül felrohangáló Nagatomo lehet, aki abban a pillanatban, hogy megszerzi az Inter a labdát, leszegett fejjel elkezd felfelé sprintelni. Itt verhető lehet az Inter, az ő területe rendre vékony jég. Ezért is lenne fontos, hogy az Inter stabil biztonsági játékot játsszon, Ibra-Boateng kettős területét tartva totális kontroll alatt, a többi kevésbé fontos. Kis létszámú kontrákra kellene játszani, ezért lesz Pazzini jelenléte újfent nyomasztó az Inter számára. Mezőnyben teljesen használhatatlan és ne legyen kétségünk afelől, hogy Thiago Silva nem a hóna alá fogva fog vele futkorászni egész meccsen. Azért is lenne fontos, hogy kontrákra védekezésre játsszon a csapat, ugyanis a Milan nem szereti és nem is tudja lényegében járatni a labdát. Ibra-központú az összes támadás, rá felrúgott labdákkal operálnak. Megtartja, megveri az emberét, kimozgatja, szétzilálja a védelmet, és a második hullámban érkező Boateng és Nocerino a legjobb haverjai ezekben a szituációkban. Egy komoly és pofátlan tömörülésben Ibrahimovic és Boateng is eltűnhet. Ezért lenne jó, hogy ha a pályán lenne egy mag, akik a kontrákat igen magas hatásfokon tudják véghez vinni. Erre a legideálisabb az lenne, ha Maicon, Alvarez, Milito mellé bekerülne Sneijder is a kezdőbe. Pazzini mezőnymunkája így is, úgy is megy a levesbe, Sneijder bőven elfér e tekintetben a kezdőben, ha kondija és alapvető skilljei miatt lényegében mezőnymunkában ő sem fog különösebben részt venni. Viszont kontrajátéknál a tűpontos és intelligens passzai nagyon kellenének.
Az Internek Nagatomo fegyelmezetlenségét (Faraoni) és Pazzini (Forlán, Sneijder) totális inaktivitását kellene erre a meccsre megoldania, ezek lehetnek akár a végeredményt és meghatározó elemek. Ennek ellenére úgy érezzük, az öreg nem így látja, így a kamikaze és a bója is kezdeni fog. Nem tesz rosszat a motivációs faktornak, hogy valamennyire underdogként megy a csapat neki a meccsnek, eszerint kellene felhúzni a taktikát is. Beállni védekezni, bekkelni és kontrákkal meglepni a Milant, egy X tökéletes, egy vereség viszont megint óriásit csattanna, mind a fejekben, mind a tabellán.